Ölelj át,ha végre hazaérek,
és belépek ajtódon.
Fejem a válladra lehajtom,
közben belélegzem szerelmed illatát.
Simogasd végig arcomat,
töröld le a könnyeimet.
Vedd ki kezemből ezt a sok csomagot,
mit állandóan magammal hordozok.
Oly fáradt vagyok.
Ne mondj mást, csak ennyit.
Már vártalak.
És én belédnémulok.
bédylili
2008. november 30., 06:56:41
Ma jó leszek,
halkan
fekszem
majd
a tenyeredben,
addig
még
szemeddel
simogatsz
és a
szíveddel
elringatsz
ma jó leszek
ma jó leszek
csendben
mondom ki
a szavakat,
úgy,hogy
nem is lesz
hallható
csak a te
ajkadon olvadó,
ma nélkülem
ébrednek
a rejtelmek
ma jó leszek
ma jó leszek
s elnyugszom
a lelkeden,
ha engeded.
bédylili
2009. november 25., 10:06:41
Nem értem
miképpen.
Állandóan
úgy érzem,
valahol
máshol kellene lennem,
nem ott
ahol éppen
vagyok.
Talán egy
másik időben.
Mint rejtett repedés
a házfalon
nem látom,
mégis tudom,
ott van,
lélegzik,
hallom, ahogy suttogja nevem.
Még figyelem,
az ész
kinevet,
hiszen
lehetetlen
a repedés az időben,
ez csak egy véletlen.
Mégis bennem van,
mélyen bent valahol.
bédylili
2009. február 18., 09:04:05
Ma éjjel
gyertyákat gyújt a Hold,
komótosan
végigballag a csillagokon,
fénygyújtó sétabotját nézi,
majd a kézzel merített viasz,
kanóchoz érinti.
Nézd kedvesem,
mint lobban a láng,
sorban egymás után.
Fényaurájuk
az éjbe belenyújtózva,
jeleket rajzolnak,
lelépked az égi grádicson,
mit felhőkből készített.
leér a földre,
felnéz az égre,
elégedett a ragyogással.
Látod?
Ott simuljanak
egymásba a gondolataink,
ott a sétáló Hold,
gyertyafényű szembogarának közepén.
bédylili
2008. december 24., 03:44:58
Nézd kedves,
csendabroszt terített ma az éj
a város fölé,
némán pislognak rajta a csillagok,
álomba olvadnak az utak,
ásít a táj,
mozdulatlan minden ház
halkan feküdj mellém,
látod,
gömbölyű lett ma a Hold,
most néz be az ablakon,
meg ne zavarjuk,
csendesen öleljen karod,
engedd, hogy érezzem,
amint a hajamba lélegzel,
nem kell a szó,
csak figyeljük,
amint egy pillanatra
az ágy mellé áll
a szerelem angyala,
és hagyjuk,
hogy lelked a lelkemre terítse
szelíden szeress ma éjjel.
bédylili
2010. január 06., 00:00:56
Altass el, úgy, mint rég,
mikor selyemként földre hulltak a napok,
s lassú folyamként kanyarogtak az éjszaka ölébe.
Betakartad a sebeket,
mit rám karcoltak a létezésed előtti tegnapok,
kezed lesimogatta a hegeket.
Bőröm ajkadtól simult,
néha azt hittem belehalok.
Úgy néztél rám,
mint eddig senki sem,
és én beleszelídültem a szemedbe.
Mond el újra a mesét,
azt, amikor a földre léptek az angyalok,
oltalmazni szép rámtekintésed.
Amikor felébredek az álom után,
úgy szeress,
hogy magától kinyíljon a holnap kapuja,
legalább addig, míg belépek rajta.
bédylili
2009. február 02., 08:38:12