mirha és vér
Belém égtek a színek
illatok oltárán keveredtek
lángoló érzelem
felgyújtott varázs
áradó szép
lángtenger-szerelemvarázs
a percek hangos robajában
veled a csend
mint csodaváró ünnep
pogány létben az áldás
emberkéz sosem alkotta varázs
varázs, varázs
mint valami tündérbájolás
szavak palettáján keveretlen színek
szűz-szerelem
látod megint csak dadognak a szavak
de illatozik a mirha
és fojt a tömjén
összefolytak egy kápolna mélyén
mit visszavett a természet...
szívemben úgy zubog lényed
mintha lennél maga a vérem
zerge
Kettéharapott szavaid
nyelvemen folynak szét
mandulakeserű-hiány
úgy vágylak mint sosem
beleborzongok
emléknyomodba
úgy érintettél
olyan lágyan
mintha pehely szállt
volna homlokomra...
kereslek
annyira kereslek
minden dalban téged hallak
minden mozdulásban téged véllek
mi ez
milyen érzés mi fészket vert bennem
tagadom, még tagadom
de minden hiába
nem írlak hiánynak
nem mondalak vágynak
felemellek szavakkal
s hagyom lebegni ezt a furcsa szerelmet
Időtlenül
az évek láthatatlan sora
vadul zúdult a vállunkra
egyetlen percbe milliárd
és milliárd pillanat szorult
mi mit sem tanulva
mind csak elherdáltuk
és most itt állunk kifosztva
semmink sincsen
elveszett tér és idő
sírfosztogató rabló voltunk
kajánul vigyorog
koponyasima-mosollyal
minden dal bennszakadt
minden dal fojtogat
s most mégis hív egy hang
belülről fakad
el nem törhetem
ki nem törülhetem
veled fordulok
veled lélegzem
mint egykor ott
a jegelt vagy tűzforró
zsúfolt barakkokban
a rongyos, csontváz had
ősi erővel tör fel
az elfojtott, megtagadott érzés
zengenem kell orkánokat túlharsogva
neked kiáltanom suttogva
úgy virágzol bennem
mint a sivatag legszebb virága...
(az idő tengelyén)
kopott tengelyén az idő
jajveszékelve forog
mi lesz ha kiugrik helyéről
és már semmi nem tartja
rázúdul a Mindenség vállára
vadul marcangolja
mintha megannyi keselyű volna
kopott tengelyén az idő
megfáradt siránkozó aggszűz
sosem volt szeretkezéseit hosszan sírja
mi meg állunk merszen vagy bambán
no meg akárhogyan
és kufárkodunk már csak az idő tengelyével
pénzzé tesszük aztán vele omlunk
az általunk gerjesztett tömegsírba
pereg a méz
hull a levél
tavasszal az ősz visszatér...
a tél ujja kíméletlen
és mégis szökken a zöld
táncot jár a halovány napsugár
s minden vár áldott türelemmel
fában a szú most békésen szunnyad
vagy a zaj tán mi hangosabb...
szeretlek
bólogat az áttelelt levél
rügyek növekednek
mint kicsinyke leánykeblek
kiömlött festék
micsoda színeket fest
nézd hajam ezüst
hova lett a gesztenye szelide
szememben az álom elveszett
helyette valami tétova látomás
mi tán már a véghez vezet...
lezárom a napokat este lakattal
reggelenként mégis még kipattannak
akár szívemben szerelmem...
látod, minden hiába
még mindig neked mesélek
bennem kering sosem volt szerelmed
...kicsi kontyod riadtan gubbaszt fejeden...
Bátortalan percek
nem nyelvelnek
mily félénkek
hihetetlen
de most aztán
öreganyám
nagyra tátsd a szád
sétáljon ki minden bánat
isten mentsen, hogy magadba fojtsad
de még csak az ajkadra se forrjon a szó
Kiabálj!
Úgy kérlek kiabálj
mit bánom én ha megint
a kút körül kergetsz
magasba emelt kezedben papucsod...
öreganyám
kicsi kontyod riadtan gubbaszt fejeden
menten kibomlik szedtevette teremtette
mily mókás látvány
Nevetek ha eszembe jut
de máris könnyek ülnek
szájam szegletében
Ejh be sós!
már megint szerelmes vagyok
elsózott leves
de nagyapa lapátolja serényen
már ismer téged
elrepültek az évek
hej de
hova lettetek
már emléknek is vén minden történet
"egyszer volt hol nem volt
volt egyszer egy mesebolt"
abban a nagymama volt
minden este mesélt csak mesélt nekem
kíváncsi szemmel csücsültek a tányérok
a polcon bögrékkel egyetértésben
lám jött a királyfi
ha nem is értem
átkelt a tengeren
mindent legyőzött a szerelem
csak itt nem
...forró pirítós tejszínhabbal...
Ma éjjel fektess magad mellé
nézz a szemembe és szeress engem
kitágult pupillámba fogadlak
combjaim engedelmesen tárulnak
a vágy már sikamlóssá tette rejtekem
ne várj tovább gyere gyere egyre beljebb
de most már ne siessünk
ezer kis sikoly még mielőtt nincs te meg én
egyetlen orgazmussá lettünk
lángoló szenvedélyünk oltárán égett el testünk
...bújócska...
bánatos vagyok
most kéne verset írni
hömpölyögni
szavakba fojtani
a lélek fájdalmát
most kéne gyermekként bújni
valami erős nagy ölbe ülni
hüppögve sírni
hüvelykujjat szájba venni
nézni fel a 'nagyra'
szeméből mosolyt csenni
most kéne érezni
van valaki aki csak velem és nekem van
ebben a pillanatban semmi más nem számítana
csak hogy újra nevető csillagok ragyogjanak a szememben
miért ilyen árva az ember
miért is érzi magát elveszettnek...
...Vackor az első bébe megy...
S volt egyszer egy majdnem szerelem
beléd vackoltam volna magam
de nem hagytad
mint bezsongott méh keringtem körötted
vágytam nektárod mézédes szerelmed
de te másfelé nyíltál engem kizártál
kelyhedbe élősködőt fogadtál
hideget árasztottál megdermedtem
napfényre vágytam de csak zápor futott
a tavaszi égen áttetsző szárnyaimat
elvesztettem testem még vergődött
majd életem is kileheltem
..."Bóbita, Bóbita táncol, Körben az angyalok ülnek"...
s ha nem vagy
összeszalad a fel sem kelt Nap
minden fénylő sugara
és csak dirmeg-dörmög
mintha volna loncsos medve
kit mindenféle jóslattal tetéztek
a magukkal semmit sem kezdeni tudó emberek
és ha nem vagy
belém dermed a lélek
és sóváran várja az olvadást
hogy aztán újra csillogó jégcsapra vágyjon
mert látod milyen az ember
mindig más és más kéne néki
miközben a pillanat ökölbe szorult keze
a semmit szorítja
és ha nem vagy, látod firkálni kezdek
hátha közben rám nevetsz
és megcsiklandoz bolondozó leheleted...
mert nálad az is táncot jár
hol ilyent hol olyant
de gúzsba nem dermed
még ha eljő a Fekete Herczeg sem
jól kicselezi megszökik előle
úgy hogy ő észre sem vette
és mit karjába zárt már rég léha és üres
csak egy megkopasztott test....
oh Tündérkirálynőm
lennék tán bóbita
vagy napraforgó
és pitypang csoda bohókája
kit ha én nem fújok el
hát a szél röpteti vidáman
és tavasz sem kell
máris a legelőkön s réteken-mezőkön
sárgán pompázik
mit számít neki a téli fagy...
..."Eső! Esik az eső - kedvesem, gyönyörűm!"...
http://www.youtube.com/watch?v=Gw8lgB88t1E
nem akarlak hiánnyá váltani
nem akarok veled nélküled ébredni
esik - komótosan zsigerig áztatóan
szép csendesen esik
érett fürtök tőkéken árválkodnak
éhes darázs most nem szívogatja
esik - vizes hajam derekamat nyalja
didergek - mindenütt hideg
lassan tócsává gyűlik a feledés
fényesen csillan benne a sok régi kép
mellém álmodlak elképzelem szemed
- sosem láttam
reménytelen szürke odakint
testes cseppek aláereszkednek
hallom lélegzeted - hogy zihál
- futottál
esik - fényes könnyem mossa-mossa
a várakozás komor perceit
nem akarlak csak magamban keresni
nem akarok nélküled szeretni
Zágráb expressz
...mégis mint felesleges poggyászt otthagytál...
Tegnap mikor minden elveszett
megszámoltam a veled töltött perceket
gondos kezekkel felfűztem
egy se kallódjon el
jól összekötöttem
le ne szaladjanak
és úgy elrejtettem
hogy többé meg se leljem
ha netán magamra ölteném
mint egykoron szerelmed
Zágráb expresszen felejtettél
mikor nagy szerelmesen
vonattal faltuk a kilométereket
szemedben ezer szikra izzott
kezed illetlen helyen táncolt
de finom volt...
s te sem panaszkodtál
mégis mint felesleges
poggyászt otthagytál
azóta kereslek egyre
azok a szikrák még most is
véremet gyújtják
de közben fegyverek ropogtak
és az az expressz felszállt az égbe
tüzet okádott, mint hétfejű sárkány
és én most már ott várok rád örökre
...
árnyas udvar
diófa reccsen
törik az ága
hasad a törzse
tegnap találkoztam veled
az út túlsó oldalán
valamit bogarásztál zsebedben
minden vonásod szívemben rejtezett
tegnap találkoztam veled
lassan elindultál és én csak néztelek
mennyivel fiatalabb vagy mint akkor ott
mikor utoljára láttalak
mégis te vagy
azok a szemek
nincs olyan senkinek
nem néztél rám
csak mentél tovább
festékes szakadt ruhádban
hiába vittem neked vásznat
mire mindig is vágytál
sok-sok festéket és ecseteket
már nem volt időd rá
mondd a vésők is hova lettek
szobraid vajon hol lehetnek
tegnap találkoztam veled
rossz álom az élet
merre menjek
hogy újra veled lehessek
és halljam hangod
kicsim...
míg élek itt mindig van helyed
tegnap találkoztam veled
s újra belehulltam a semmibe
..."tudnál-e sötétben fényt keresni"...
http://www.youtube.com/watch?v=cUbKGj3fg3g
Veled
Szívdobbanásomba rejtettelek
legyél mindig velem...
ne fogjanak rontó szavak
bennem visszhangzik
minden érzésed
ha sírsz, ha nevetsz
ha bármi fáj
mindent én is érzek már
látod drága mindig eltévedsz
de minden hiába...
szavak nélkül is velem vagy
hívnom sem kell téged
magad vagy az igézet...
mikor szavak nélkül mormol a szám
2010.01.10.
http://www.youtube.com/watch?v=2S6nCqQDm8Q&NR=1
egyedül állok a percek forgatagában
szokásos eset
köröttem emberek
mind-mind siet
magam vagyok egy üres járdasziget
képzeletem ingatag
csapodár, sosemvolt képeket fest
szeret nem szeret
akácfalevél
persze lehet százszorszépszirom
az legalább kiszámíthatatlan
igaz csalhatok...
semmiség
akár az életígéret
falja önmagát
minél tovább éljen
hát nem érted kedves
lábaidhoz kucorodtam
és csak meséltem-meséltem
vajon mennyi is az Ezeregyéjszaka
egy szám – semmi több
a több mi lettünk volna...
elűztél mikor sorra kattantak a zárak
s minden gondolatom neked kitártam
játék voltam kezedben
csak fényét vetted szememnek
s harapásod vérre ment
de látod én újra és újra
hozzád visszatérek
még nem tehetek mást
mindennél erősebb mit irántad érzek
rohannak a felhők
és én mindig egyedül állok
azon a forgalmas járdaszigeten
az élet erőszakos zajában
http://www.youtube.com/watch?v=fOt7E04e7H4&feature=related
...szeretlek bárhogyan...
s már nélküled
múlik el minden perc
s a pillanat is csak
hópehely a nyárban
de a szerelem
hidat vert szívemen
te tudod rálépsz-e
no persze nem balkon
se Rómeó
Júlia sincs
hisz lenge lány
én meg vén satrafa
nagy orral
elhízva
a vágy is csak képzelet
s a futamok már csak legfeljebb zongorán édesek
no persze ettől még tudom én milyen is
mikor gyűrött a lepedő
s a kisülés szikrát vet
méz csurran
ebadta de finom
fene megette
vénen szerelmesnek lenni
főleg, hogy a másik
mindig oly másként táncol
folyton lábamra tapos
bevallom fáj
sok a tyúkszem
nem való körömcipő sem
de azért gyere
hisz várlak
csak téged
bármilyen is vagy
vak a szem
kitárt a szív
hívogat
ne félj nem zárom be
rab nem leszel
hisz tudod
oh hogy tudod
mennyire szeretlek
kérlek nézz a szemembe...
Rőtbarna szerelem
S most hogy a halál
már nem a nyomomban jár
de a függöny még áll
elköszönök tőled
sorakoznak a nagy szavak
mint a nyár ízét őrző befőttek a polcon
emlékszem egykoron
a noát oly mohón faltam,
hogy este az ágyban mindent kipakoltam
anya még nagyban dolgozott
magam fuldokoltam...
látod drága, minden elmúlik egyszer
hiába kopogtat a szerelem
hűlt helyem sem találja
az az enciánka
is elhervadt rég
letépni ne
minek
kérlek nézz a szemembe...
halott madár fekszik az út szélén
szeméből most szökik a fény
szívemből vele távozik a remény
fényes tolla szanaszét
hajam kihullik sorra
emlékszem Auschwitzra
velem szemben Kátya
hogy ragyogott fénytől fosztott lénye...
szeretlek mondtam
de inkább harc volt
és fájt
pedig bennem dúlt a legszebb
de dúlt
szép álom
hát vége
...fázik a hátam, ölelj szorosan...
tapadj rám
mint esőverte ruhám
kocog a fogam
elharapott gyöngyszem
törő porcelán
éhes a szám
vágy omlik
tűz előtt
kopott cserge
kezed remeg
ruhám lassan veszítem el
illatok szállnak
keveredve
mily édesen fanyar
bőrünk opálját
színezi a vágy
nézz reám
ne rejtsd el tekinteted
szemedben izzó parázs
sülő gesztenye
látom amint a hó egyre csak hull
fehér már a láthatár
piciny nyomok alig-alig tarkítják
kíváncsi kismadár illeg-billeg sután
szeretlek
ki hangtalan is engem ölelsz
önsajnálat
2010.01.03 09:58
...s mikor te másként szóltál...
Hogy mi az ami kínoz
nem tudom
hogy mi az ami enyhet adna
nem tudom
mikor vakon botorkálva
verem a billentyűket
mit remélek
nem tudom
mikor sírok valakiért valamiért
miben hiszek
nem tudom
mikor neked írtam
mondtam mondtam
mit reméltem
sem tudom
s mikor te másként szóltál
miért fájt annyira
sem tudom
itt állok árvaságot képzelve
valami nevesíthetetlen fájdalommal
siratom tán magam tán valaki mást
ezt sem tudom
csak mikor ennyire nehéz
ennyire lehúz
elveszett vagyok
és nincs hang
és nincs kéz
nincs semmi mi enyhet adna
...látod drága, észre sem veszel, pedig hidd el, csak te...
Esik – mondom
de nem
hisz szétfoszlanak a cseppek
csak lágyan szitálnak
esik – keserű nedű
mikor szárazra vágysz
bolond a szív
semmi sem jó
ha szeret fáj
ha nem szeret üres
és visszasírja tán a múltat
esik – ázik fejem felett a padlás
inkvizíció – cseppre csepp
őrület
tékozló parázna
szív vagy a lélek
sosem tudom
kongó szavak
repedő hordódonga
de az illata kapocs
esik – forróságon hideg permet
fejem kezemre hajtom
és úgy nézem kifakult képed
de nem, mégsem
a színek is életre kelnek
nem fakulsz bennem...
szavaid bár hamarjában fájnak
mégis egy pillanat s elszállnak
látod drága, észre sem veszel
pedig hidd el, csak te...
mélybordó
Je t'écoute parler et te trouve curieux. Ta façon de penser me semble un peu bizarre. Moi, j'épouse la vie, je l'accepte et c'est mieux
http://www.youtube.com/watch?v=H2KTagF49eA
mélybordót álmodik a nyomor
vérszagú puha meleget
kacér sugara a napnak
incselkedik hideg kezemmel
nézlek
s ölelem a végtelent
szemem sugara reszketeg
terjed a hályog
tán egyszerre borul sötét
elmémre s látásomra
bár a látás valami furcsa jószág
másként működik rég
látod drága a jóság valami
eszelős privilégium
összekapcsolom
színekkel, ízekkel, alakokkal
mintha önmagában nem is létezne
mint emlékeim burkába zárva él
egy öreg konyha
fényes ablakokkal
s benne hófehér kötényben
egy nagymama
asztal körül gyermekek
s a fehérhajú mosolyogva terít
sütemény illatát csak képzelem
de oly erős oly intenzív
mintha valamelyik szereplő
odabent én lennék
s közben hív az ég
annak is leginkább egy tüneménye
a szinte földre gurult óriási telihold
hatalmas tányérja suvickolt
valódi sárga arany
mint ott a konyhában
a hatalmas lekvárfőző
rézlábas...
fénye utat hint
elindulnék rajta hozzád
de te nem hívsz
nem szólsz
hagyod hogy elvesszek
égre szökő véres hajnalon
keresnélek
hívnálak
de merre menjek
merre
Tihany és ott a visszhang
ott
igen
hol a szerelmesek mélybe veszve egymásra lelnek
föld és ég összeér
nem kell égi lajtorja
nem kell lehulló közöny..
nem kell semmi se
képzelet von hidat
nem szivárványt
bár ez is illanó
nézd még szavam szirmot bont
s benne egy pici lány kucorog
virágszemét csodálkozva
reád tárja
benne táncol a napsugár
téged hív
egyre hív
puha álom
meleg hótakaró
szívre ülő édes érzés
nevesíthetetlen
látod drága
történjék bármi
míg eszmélek
neked mesélek
s majd ha sötét borul pillámra
a fény elkerül
akkor tán megnyugszom elnyugodva
s velem kiterített álom száll a végtelenbe
de addig még csak veled
veled
dobban
buta szívem
France dimanche 6 décembre 2009 09:00
...fehér fehér hófehér álom te meg én...
Szavaim mielőtt végleg kialudnak
elmondják neked a lehetetlent
festek mint őrült festő
és kottázok is önkívületben
minden mi még van
és nem foszt meg a tudat...
neked hozsanna
mennyire szeretem ezt a szót
éteri muzsika
lágy balzsam fáradt fájó szívre
nem hímzek most cifra terítőt
minden hófehér lesz
tavasz sem kell
és mégis nyílik a cseresznyefa
alatta te meg én
pergő szirom-temető
kezem alig rebben
már tétova óda sem
haldokló nyírfaág
ott a végtelen fehér messzeségben
szól csak szól a balalajka
nem tudom miért
de mindig visszatérek én
két összemosódó álom
Kína és valahol Szibéria
egyik az örök tél birodalma
hófehér hófehér
a másik mily édesen mostoha
ott hullik csak hullik a cseresznyefavirág szirma
fehér fehér hófehér álom te meg én
...halálnak halálával...
mamma, maman, anya
én nem mehetek haza
párnába süppedt
ősz fejed
vajon miről álmodik
anya én nem mehetek haza
hiába vársz
minden áldott napban
szemedben borzalom
kifakult értelem
odafenn szikráznak
rég a csillagok
mama én nem mehetek haza
nélküle nem vagyok
hisz tudod
mama, mondd miért
vitték őt el messzire
nélküle csonkolt az életem
nem, nem mehetek haza
bocsásd meg ezt is
nekem mama
...mennyire szeretem a szelet...
http://www.youtube.com/watch?v=-bnKJjewcII&feature=related
a halál torkában milyen más a dal
a halál torkában fényes ékkő
mégsem úgy és akkor
mennyire akartam
mennyire vágytam
most sem hessentem
és mégis a halál torkában
elhalványul a hirtelen erős fény
eltévedtem újra és újra
semmiből sem tanultam
utat szőttem kacskaringóst
pedig mindenütt csak téged látlak
ugye tudod ...
most mikor újra dalolnék
és mindent buta szavakba öntenék
már nincs erőm
nem éltet semmi sem
utolsó levél lágyan hintázik az ágon
de itt a hideg mindent romboló decemberi szél
nem fúj havat nem takar be hideg minden hideg
látod mégis fogom a kezed
még fogom a kezed
ujjaim erőtlenek
tarts kedvesem
tartsd egy kicsit még forró tenyeredben
hűlő kezem
ne is hallgasd buta szavam
csak érezd mennyire szeretlek
nem halványítja az elmúlás szele
csak végleg kioltja
....
Ma elkentem arcodat...
ócska mázolmány
nem mond semmit sem
csavargó gondolat
már hálni sem jár
köd ült szívemre
ébredtem hajnalban
ragyogva-dideregve
néztem a varázsos tájat
- s te fölötte lebegsz... -
már bántam elhamarkodott mozdulatom
festenélek újra
de az ecset minden szála elveszett
finoman borítja az időt
nem kér semmit sem
szeretni semmiség...
leértékelt szavak
szezonvégi kiárusítás
adni az valami egészen más
mert adni tudni kell
nem hányhatod oda
mint az elcsépelt szavakat
látod kedves
így üli meg a köd a tájat
a szív érzése szakadékba zuhant
mondd a mélybe érte veted-e magad...
...mindenért...
http://www.youtube.com/watch?v=ixB0Qued25s
Szürke penész mászik a falon
fáradt vagyok nagyon
ráz a hideg
úgy szeretnék sírni
süppedt párnán halálfejek
anyám
nincs bajom az idővel
sosem kötöztem volna
most mintha mégis fontosabb volna
szárnyal a nap
kiscsikó vidáman
gondtalan
valahol mindig ragyog
nálam mondd miért van sötét
kőkeresztek utat nem mutatnak
lángoló szív nyíllal lőve
sosem szerettem
most még annyira sem
egyre háklisabb vagyok
reszket bennem az élet még
de minek
pedig milyen boldog vagyok
kincsre leltem és ő is rám
hát lehet ennél több...
nézem kezed
ernyedő nyírfaág
na igen ez a kedvenc képem
tán repin festette
mit tudom én
az biztos zúg a volga
és vele nyögök
http://www.youtube.com/watch?v=ahHtXSVMyAs
Csokorba kötöm az összes mindegyet, s nem választ
S néked ajándékozom azt
finnyás vagy
no igen
de, mily elegáns mozdulattal hajítod a szemétbe
majd egy másikkal rágyújtasz
izzik a parázs
mint sötétben macskaszem
oh de szeretem
csak nézem kezed
látod, ez a szerelem
már a gondolatra is beleremegek
simításod mégis már csak a fáradt szél idézi
a tombolása más szíveket szít kalandra
pedig nem is a szultán kis kakasa...
Még verem lankadatlan a hülye billentyűket
itt nincsen zongora...
villogó monitoron rajzolódnak a sorok
nem avítt papíron
persze könnyű itt mindennek múltszagúnak lennie
ezek a falak ontják a nedvességet
mállik a mészkő
betege lettem
csoda szerelem
ez bizony az
tagadhatatlan
Látod, mosolygok
mint szinte mindig ha veled vagyok
s hogy ez csak gondolat
hát igen
milyen rég...
Hideg szél fúj odakint
csapkodja a macskaajtót
az ablak igazgyöngy könnyszemeket sír
folyik a páracsík
utat rajzol
Ugye hozzád?
...volt idő Nélküled?...
http://www.youtube.com/watch?v=KHUBJh0SV18
Zsúfolt szavak villamosa
részeg sínektől fosztva
vadul száguld a sötétben
fényes kitágult szeme
éles reflektor a szívembe
villamos, sárga villamos
a körúton
sülő gesztenye
feledhetetlen illata
hó pereg halott arcomon
veled utazom
hallod kedvesem
hideg volt
tél
itt nincs sosem
mit sem számított
kéz a kézben
andalogtunk
majd
szerettünk nagyon
egy hideg kárpiton
....
http://www.youtube.com/watch?v=ZJSaDYwz8Qk&feature=related
Megtermékenyítettél
ömlenek a szavak
berekesztem mégis
belepusztulok
fogd be az ajkam
hallgassak végre
szorítsd a kezem
ne keljen önálló életre
visznek babonázva
a fékevesztett szavak
mint karjaidba a mámor
kerget az idő
lehull a lepel
fekete, fekete
már nem kell semmi se
semmi se
de mégis
csak egyszer
úgy igazán
halljam zihálásod
nem hunyom le szemem
kitágult pupillám
örökre úgy marad
http://www.youtube.com/watch?v=TVSdn40zVtA&feature=related
Kígyóként sziszeg a szó
tekeredik körülölel megfojt
szeretlek bálványt imádok
erdő mélyén fekete obeliszk
ki nem mondott szavakat
mormol a szám
nem hallod
már nem
terjed a méreg
halódom
vágyak keverednek
átitató méreg
fekete szerelem
fosztott remény
sárga kukoricaszemek
az a tó
ott
otthon
életvize
de hol a rózsa
hol a rózsa
szívem fekete virága
örökre elveszett
és én még szeretlek
Dunyha alá temetett jajok
örömsikoltások
fájdalom-zokogások
tisztaszoba
nagy ágy
magasan felpolcolva megannyi érzés
temetve minden mi volt s lehetett volna
trágyadomb-kapirga
keveredik minden
illatok-szagok
életek – halálok
vagyok
áporodott reggel
didergő ház
a kettő egyben rettegő kísértet
minden a fején
felfordult a gyomor
tartalma savanyú
mint a tavalyi lőre
szőlőszemek mily édesek
gurulnak
fejvesztetten
szeretlek
dadogja ajkam
s te
hallgatsz mélységesen
na persze minek is annyit beszélni
holmi érzésekre időt pazarolni
étel
na az igen
az kell
akár ölni is érte
vasvilla szemmel
netán felemelt karral
kucorgok és csak nézek rád
szememben még mindig szerelemmel
vörös csíkok hálózzák hátam...szeretlek
hisz tudod
előtted gőzölög az étel
egyél kedves
csak ennyi kell tőlem
legyek mindenben cseléded
de vasárnap a misére öltözzek fel szépen
gőgösen vonulsz velem
még szép vagyok
szeretlek
kérlek engedd le karod...
Emlékdal
szerető szívek bonthatatlan egysége
mézeskalács-szívünket kettétörted
egyik felét nagylelkűen nekem adtad
a másikkal ott a téren – nem Velencében -
galambokat etettél
kik mint a mesében
válladra ültek
de nekem énekeltek:
felejtsd el
felejtsd el
-búgtak kórusban
de én azt az egyetlen egy verebet dédelgettem
ki örök tavaszt ígért akkor ott valahol messze
s Te?
csak álltál, mint katona a vártán
bajszod alatt íncsiklandó mosoly
vagy csak képzelem így utólag szebbre festve
majd egy laza mozdulattal mindenkit leráztál
kivillantottad vakító protkódat
- szép ragadozó -
s máris lecsaptál arra a vihogó szőkére
szemem előtt ott a téren
ott a téren
a kis cicus már bújt is
nem kellett várnod, mint régen...
és én?
na igen, nem gyászoltalak
ott állt épp egy édes mackó
menten hozzábújtam
de a szedte-vedte csak fából faragott volt...
összekapaszkodó öreg kezek
tudom most nem vagy
teszed -képzelt- férfi dolgodat
minden más mellékes
pedig hidd el, pont fordítva
csak ez az egy mi lehet és van
a többi a jobb a szebb a remény
mind-mind elvesztett illúzió
de kezem rebbenése
szívem dobbanása
ma még mind a tied
holnap
ki tudja holnap
nem mintha akkor nem veled...
de van nálunk erősebb hatalom
kinek még intenie sem kell
s mi elmegyünk..
balladák oly szépen megírják
hogy ott azontúl is együtt
ki így szeret...
s kihajt belőlük az összefonódott rózsa
égi lajtorja
s rajta felsétál a szerelem
hogy aztán égi áldásként
más szívekre üljön
himnuszt zengjen újra és újra
szerelmek viruljanak
életek fakadjanak
összekapaszkodó öreg kezek
körbeért a lánc
Hipnotizálva
..."tejjel-mézzel folyó Kánaán"...
elfogyó kerek szemek
plasztikus alakok
micsoda állapot
morajló tenger
tömeget rejt
haragos hangja
a partot ostromolja
ki sétál arra
- mondd te királyfi
India hű fia
ki átkeltél tengereken
tudtad-e -
igában tartott nép
mint a barom
az őrlőkő mellett
megy csak körbe-körbe
kifulladásig
közben a szemek porrá lesznek
- szantálfa illata borzongat
nem a hideg
mégis fázom
reszket forró szívem -
éhesen tátja száját a falánk nyomor
közben tejtengerré lett a föld
mondd hogy lehet
nézd világ azt a gyermeket
óriási koponya feje
szeme besüppedt fekete fájdalom
arcán zöld legyek
dögök éhesek falnának de már nincs mit
mégis ellepik várnak a bomlásra
türelmesen türelmesen
s közben folyik a tej
ömlik folyóba útra földre
s röhög a haszon
tömhetetlen bendője mindent elnyel
semmi nem számít semmi se
Csak nézlek
csak nézlek
ajkadon a pihéket
lágy szavakkal becézem
s képzelem hópelyhek pilinkéznek
szempilládra fércelődnek
leheletünk melegétől
olvadozva sírnak
s lassan lecsordulnak szájad
mosolygó szegletébe
s te nevetve nyelvedre ülteted őket
mintha lennének édes falatjai
a mindent feledtető perzselő csóknak
vágy söpör utat törpül minden fájdalom
kitárt karokkal olvadunk egybe
illatos füstként kígyózunk az égre
Illatok
Fahéjillatú éjjel vaníliát hazudtál
hamis ciprusok citrus illata
keveredett cigid keserfüstjével
mégis mikor kezed hozzámért
a mennyország a földre költözött
lángpallosú angyalok irigykedve
nézték viharos öleléseink
és csak csapkodtak vágyódva
a földi pokolért eget feledve
nem is tudom hova lett ruhánk
tán tolvaj járt s mi észre sem vettük
annyira szerettünk temetkezve
egymás hajlataiba elveszve
fényes szikrákat szórtunk
messze látszott izzásuk
csillaghullás hírét hallottuk másnap
miközben már rég máshol jártunk
részeg pillanatot oldva másnaposan
kihűlt vágy lángolást nem kíván
üressé lett kehely a szerelem
aljában száradó vágycseppek
életre nem kelnek véget ért
egy álom már az újat várom
gyújtsa fel kihűlt szívem
Kék nefelejcs
...göcsörtös idő eleven támasztékom...
Szeretlek
elmondanám neked
csak így direkt
de minek
szó
semmi több
kettészakít
idő és távolság
nincs helyünk a közös nap alatt
még egyszer vágytam áradó folyó lenni
de medrem egyre üresebb
nézem a kiapadt folyót
elhomályosul szemem
elgondolom egykoron
megannyi élet bölcsője volt
s most
gyászos koporsó
iszapba fúlt remény
boldogtalan álom
halottak sora
szeretlek
ismétlem magamban
tán még meg is kedvelem ez álnok szót
mi csak kong
hiába a sok E...
vagy pont ezért oly mérgező...
kedvesem
képek vonulnak szemem előtt
mint eltávozónak lepereg gyorsvetítőn az élete
őrzök egy képet
gyönyörű női arc
csipkés fátyollal fedve
esőcseppek peregte vizes ablak mögött
gyönyörű szemei tán a múltat faggatják
vajon neki ily fiatalon múlt el az élet
minden milyen messze van
hazám és életem
de azt hiszem már egyik sem hiányzik
a vég csalogat kacéran
mákony bódulat édes álom
mindent kínál
bolond is lennék nem elfogadni
majd akkor ott valaki énekel nekem
nefelejcs kék nefelejcs..
http://www.youtube.com/watch?v=KKl_FA3gCgo
Szívemre sohasem emeltelek
mégis becéztelek szerelemmel
alkottam mint tébolyult festő
kentem keverve keveretlen színeket
hangomba próbáltam vinni
legbenső titkom
vágytam hogy tudd
hogy érezd
most csak te vagy nekem
de már fogy a hangom
mint elkent festék
feketén csurog a sok
le nem írt betű
halkulok
lassan már magam sem hallom
lehunyom megfáradt szemem
messze idegenben
soha nem mondhatom neked
mi voltál s míg lélegzem
vagy is nekem...
nem keserű a hang
igaz nem is rossignol dala
csak egy eltékozolt szerelem