Krumplicukor: Várpalota

Tán lesz még holnap, hogy lásd,

elporlad földedben e test,

amit az élet vert, tűzzel égetett,

" egy jó szó nem sok annyival sem ihletett".

Rám öltötte kínzó nyelvét a tűz,

s álmomban visszajárt a már elhalt tenyér,

és egy kis szánalom : kenyér.

Bárcsak maradtam volna veled város,

/én szóltam, de vittek/

talán a testem nem lett volna se sorvadt se sáros.

De talán visszakapod elrabolt gyermeked,

s földedben pihenhet e megkínzott test.

Ugye e világ, akkor majd szebben fest?