Tán lesz még holnap, hogy lásd,
elporlad földedben e test,
amit az élet vert, tűzzel égetett,
" egy jó szó nem sok annyival sem ihletett".
Rám öltötte kínzó nyelvét a tűz,
s álmomban visszajárt a már elhalt tenyér,
és egy kis szánalom : kenyér.
Bárcsak maradtam volna veled város,
/én szóltam, de vittek/
talán a testem nem lett volna se sorvadt se sáros.
De talán visszakapod elrabolt gyermeked,
s földedben pihenhet e megkínzott test.
Ugye e világ, akkor majd szebben fest?