A versem "ihletője" a mellékelt fotó. Kép forrása: Internet.
Cinóbert hányt az égre.
Nem fájt? - kérdezte,
s végre elcsitult.
Az égről a Nap
okker fodrokat kavart,
hagyta keveredni
akvamarinnal,
s végig ömlött
azúr kék ágya
szürke fodrain.
A bíbort ma valahogy kihagyta.
Kereste a zöldet, a föld barnát ,
szénaszagú mezőt,
erdők méregzöld illatát,
de nem találta.
S, hogy elfáradt,
az arannyal is beérte.
Fekete árnyakból szaladt fel az égre.
A horizontra festett karkötője
ékköveit csak elnagyolta épp,
majd elpihent. A remekműt más ítélje!
Holnap, ha feljön, új világot fest az égre.
Csodálhatod! Egy festő sem alkothatna
remekebbet egy tova tűnő alkonyon.