"Gőggel teli ajkon a nagy szavak..." (Szophoklész)
Írom, csak írom feszt, ami jön ki belőlem, verseim sablonok rámpáin sorakoznak, tehetségem sorít a futószalagon, írhatnék bármit magamtól, vagy akár megrendelésre, csókos szeméremajkakról éppúgy, mint mézes közhelyekről, mindezeknek csupán úri kedvem szab határt, mert rímfaragó tudásom határtalan és égig érnek verselemzéseim. De most kificamodtam a gyártósoron, járatlan prózaságom a kevésbé vájtfülűeken kifogott, ó múzsám anyja ne hagyj el, belém döftek egy kritikát. Nehezen viselem, minek is tagadjam, ha felbukkan itt-ott nálam is egy-egy selejt, de maradjon úgy a termék inkább, semmint fikázó fricskát építsek belé, sorozatgyártásom kockázata mindez, költő vagyok, ráadásul gyáros és nagy, ontom a jobbnál jobb és értékesebb verseket. Magam vagyok a gyártósorom, ihletem és rímostorom. Eredeti vagyok, valódi, nem egy retro maródi és ami fő, hogy nem szenvedek attól, hogy holmi szar legyek bepiszkítják majd versemet. A KÖLTŐ ÉN VAGYOK, amit írok az ragyog, a fő, hogy a neten fenn legyek, már ismernek az emberek, bár prózában gyengébb vagyok, de versben nagyon erős, mindig, amikor csak akarok, rímeket bármikor faraghatok.
Alkotó vagyok, tudom nem is akármilyen, csak azt nem értem, hogy rajtam kívül még miért írnak hatszázhuszonhétezren verseket, ha nem is olyan szépeket, mint én a versgyártósoron, hol magam meózom magamat, nem is nagy feladat, hisz verseim tökéletesek, névelők nélkül is képesek. Már ismert vagyok, vagy inkább elismert, még inkább felismert, hogy pontosabb legyek nem is én, de költészetem, vonzó írásaim, ha eléd teszem, meglásd, csak én írom ily szépen, örökbecsű versgyáros naggyá lett nevem, a neten....
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)