Fut a sorsvonatunk;
le ne késsünk róla!
Mondd, állomásain
megállunk-e néha?
Leszállunk-e olykor
csak egy röpke percre?
Ide igyekeztünk,
vajh' erre a helyre?
Tudunk-e átszállni
kisiklott vonatról?
Vagy beletörődve
nézzük az ablakból,
míg elzúg mellettünk
a zakatoló sors?
Bár szívünk ritmusa
lenne még oly gyors,
de nem merünk,
nem szabad....
s az élet
elszalad.
Elhalad.
Elhal.
Ad?