(Kép: ......Rózsa - Zs.Zsanett megjegyzése)
A város zajai csitulnak
az árnyak megnyúlnak
a házak szemei
hunyorogva néznek
a lomha est elterül,
súlyos szürkeség
lepi a vidéket
kerek szemekkel
bensőmben kutatok,
s újra látom
Szélike szoknyája pörög
éjszaka kering
mikor az álom szokott
forog,mint orsó
gyűjti a sárga
aranyhomokot
maga köré
és
sebes iramban eltűnik
Somogy felé
hol
a fekete földet keresi
finom szemcséivel,
mint alkimista
tervezi
a két földből
egyet
elegyít
Csurgón megáll
pár szem aranyport hint
a szerelmes kispadra
nevét bevésni
szeretné
nem tudja
hát
így emlékezik
a kedves vén diákra
és
Csokonai Vitéz Mihályra
aztán sürög-forog
útját szelíd gesztenyés
ösvény övezi
nem felel meg neki
egy pillanat
újra megáll
szedres birtokon toporog
érzi
megérkezett
végre
s a diófák törzsén
Szélike
szemérmesen kopog
vár engedélyre
talán
teljesül álma
a fekete föld várja
ő
aranyból hímzett
szoknyáját leveti
s leomlik
aranya ragyog
-itt vagyok -
szelíd
nehéz a rög
nem mozdul
Somogy nem ereszti
súgja...
Szélike marad
szétosztja homokját
a föld gödreiben
és
kacéran,
halkan kacag.