Évtizedek után láttam:
kőkeresztek sorfalában.
Milyen szép is volt hajdanán!
Fénytáncot járt a nap haján.
Csókjai buja fűszerek,
forrón ölelték hűs szelek.
S ha futott réten-hegyen át,
füvek csiklandták derekát.
Talpán ma rozsdás levelek,
fölötte bárányfellegek.
Száraz avaron lépeget.
Csak földet néz, nem kék eget.
Mögötte minden, ami volt,
előtte sok-sok régi holt.
Most sírok között andalog…
Várják már fönt az angyalok.