Vagy mégsem?
Eszedbe jutottam, mert eszembe jutottál.
Megérezlek Téged, erős férfi-lényed itt van és megállít.
Kávémat leteszem, billentyűn a kezem lassul és figyelek.
Itt vagy. Most.
Valahol rám gondolsz, szemed előtt lágyan lódul a képzelet.
Szólítasz. Nem tudod.
Forró szív-sugárban üzenek, megérted?
Mit tegyek?
Eszembe jutottál. Eszedbe jutottam?
Kezem a nyakkendőn tétován megmoccan. Meleg van?
Valami finom íz, mintha kalács lenne...
Segíts hát!
Felállok, járkálok, asztal mellett ülve nem bírom hívásod szavait érteni.
Hisz nincsenek szavak, csak erős parancsolat: dőlj le, gyere hozzám.
Szállj, ahogyan szoktál.
Megteszem.
Átjárom a teret, tiéd a képzelet, játssz velem.
Honnan szólsz boszorkány?
Hát tényleg gondolsz rám?
Dióízű szádat forróvá csókolnám
és aztán...és aztán...és aztán...
Játssz velem!
Férfi vágyad képét ígérem, nem lesem.
Mit kívánsz, játszd velem...
...szép titkát megőrzöm neked a testemben.
Hogy mikor ott leszünk, megtegyem.
És sóhajthass végre:
Nem álom, Istenem