robog a fantázia expresszvonat
emlékek állomásain halad
a peronon piszkos cigány-
s a fülkékben
az úri gondolat
meg nem állíthatja senki
a jelzőlámpák rég kiégtek
a kalauzok és masiniszták
már a szürreálisba léptek
és a mozdony gomolygó füstje
felhőkké fakad
aztán elered a sötét szurok-eső
megfestve
a kifakult szavakat
robog a fantázia expresszvonat
korokon át
egyre-másra
az álmok viaduktján ha átér
eltűnik
s begördül egy új
realitásba