Tétován elindul. Tántorog.
Lépked komótos sután.
Fal mellett oson. Lapul. Didereg.
A lámpafényben szalad tovább.
A sarokra ér és eltűnik.
Egy sikátor elnyeli.
A Hold sápadt fénye már
Az aszfalton leli...
Reflektor vakít, és éjbe vész.
Ajkát hang nem hagyja el.
Nem látta senki, pedig ott feküdt
Szélesen terülve el.
Nem mozdul. Lassan pirkad már.
Ereje egyre fogy.
Még egy halk sóhaj sem
Üdvözli a felkelő Napot.
Téblábol, köztünk tekereg
Millió éve már.
Haldoklik éppen vagy éled ő?
Sosem mutatja korát.
Veled van, követ, majd eltűnik.
Hagyva neked időt, s teret.
Majd visszatér és átölel,
Pajkosan játszva veled.
A fénnyel éled, s holta is
Tőle függ. Ne feledd!
Egymás nélkül a Föld sem az
Aminek képzeled.