az idő dohos raktárszobájába lépek
és gyertyát gyújtok -
mindenfelé kacat
s a derengő fény
árny-varjakat varázsol
a tárgyak közti zugokba
szememben fakó csillanás
a szomorúság
nagytermetű bőregerei
mocorognak a meg-megreccsenő
tetőgerendák közén
egy régi hintaszékben ülök
ringok ringatózom
ringatom a Magányom
egyetlen gyermekem
akit a saját képmásomra teremtettem
hogy ne legyek
egyedül