lábujjhegyen érkezett
a tavasz
osont az ablakok alatt
megsimogatta
a cseresznyefát
elterült a kertek alatt
ujjhegyén kinyílt
a hóvirág
versenyt futott a széllel
óvatosan érintette
a hajnali harmatos barázdát
titokban megborzolta
az aranyeső sárga kalapját
rojtos szoknyájából
szanaszét szórta
az ibolya illatát
hideg szobába
fagyos gondolat
didereg
jégcsapok
hegyesek
megsebeznek
zúzmara
arcodra
bánatot rajzol
megdermedt karod
vágyad megfagy
látod?
egy
eltévedt
jégvirágszirom
ablakodon
...magában tart
nem enged
nem ereszt
karjai szorosak
fáj az ölelésük
s érzem
egyre gyorsabban
verő szívemet
hatalmas lett
minden
csak én vagyok
csak én vagyok porszem
Kőbe vésett neved
kőbe vésett neved
mormolja a szám
még mindig hiányzol
elszakadt egy megfoghatatlan fonál...
csendesen osontál
nem is búcsúztál
talán emiatt éreztelek
oly közel Tégedet
sok sok éven át
nem repülhettél a végtelenbe
nem engedtem el kezed
féltem, hogy többé
nem leszel velem...
tévedtem, tudom,
s most halkan dúdolok
egy elveszett dallamot
nem gyújtok mécsest
csak egy gyertya ég
kezemben egy rózsaszál -
...és illatába belehal a láng...
félek
magamhoz szorítom kabátom
kezemet mélyen
a zsebembe csúsztatom
keresem az itt maradt illatod
mályvák szirmain sietve lépkedek
arcomon egy eltévedt harmatcsepp
- vigyázz rám, érzem, bennem szenderegsz -
valaki éjszaka engem figyel
szavaim nem hallja
rám néz jéghideg szemével
úgy félek-
csikorog a szobám ajtaja...
álmom összetört
mint egy tükör
nem látom magamat
nem látom a múlt képeit
sem a jelent benne
csak a a jövő két szeme
s tátongó szája
mered rám ordítva..
érzem nem lesz már
több varázslatos éjszakám
nem várnak rám
fényes nappalok
félelem lesz
minden pillanatom
mosolygó szemek
elárulnak
varangyos békák
ágyam alá bújnak
hosszú volt az álmom...
álmodtam
más lettem-
vagyok is talán?!
visszalopakodtak az égre
megbocsátóan a csillagok
holdsugaras fénycsóván...
...valaki engem figyel, mosolyog rám...
nem is olyan kegyetlen ez a Világ!?