Duettben játszott és megbukott.
Vonója félresiklott,
sikoltott síkos síneken,
felnyögött, és lemondott.
Taps, köhögés,
gyenge móka!
Közömbös arcok,
tekintetek.
Gúnyos vigyor,
szánalmas hangok,
halk, surrogó neszek.
Ütött az óra!
Megfordult csak,
s társa után loholt,
- ki büszke, mert vonója
kényesen siklott
a rezgő húrokon –.
A függöny bezárult mögötte.
Ismétlés nélkül távozott.
A Másik még kiment
a fényszórók tüzébe.
Ő már ismert, nagy volt.
Ő már meg nem bukhatott