Ráncos arcomon fájdalom,
szívemben
hordom bánatom.
Szemem íriszében
kihunytak a fények,
elhagytak a vágyak,
s szívemben az álmok
nyugovóra tértek.
Harmatos hajnalok
ködfátyolba vesznek,
halott őszirózsát
lábam elé tesznek,
sápadt, erőtlen,
vértelen kezek,
ezek valamikor
símítón becéztek,
s reám mosolyogtak
vadvirágos rétek...
Most meg térdig járok
hideg jégvirágban,
a lelkem is megfagy
ebben a megdermedt,
gonosz jégvilágban!