Zsefy Zsanett: fogom a kezed
(fogadalom)
mikor az este lámpásokat gyújt
a pirkadattal az éjjel elcsitul
mikor a hajnal arcodra simul
mosolyodtól a nap is elpirul
én ott leszek veled,
s úgy, mint most
fogom a kezed
mikor a lelkedben a szerelem hegedül
s a bódító gyönyörben elmerül
mikor gyermekmosolyért remeg a szíved
s óhajod nem hallja senki fent
én ott leszek veled,
s úgy, mint most
fogom a kezed
mikor fáradtan este mellém lerogysz,
de azért még némán reám mosolyogsz
mikor nem mondod soha azt nekem
hogy eltékozoltam az életed
én ott leszek veled,
s úgy, mint most
fogom a kezed
mikor a boldog órák már
üveggyönggyé zsugorodnak
majd ezek újra, s újra
halványan kigyúlnak
mikor a gyermekünk
lesz több,
mint az egész életünk
én ott leszek veled,
s úgy, mint most
fogom a kezed
mikor a hajunkat már
csak a holdfény festi át
s a zúgó őszi szél
nem hoz romantikát
mikor egy néma perc
lesz örökké való
utolsó sóhajod
számomra útravaló
mikor a szép emlékek is
csak a szívemet marják
mikor az illatok, virágok
tested betakarják
én ott leszek veled,
s úgy, mint most
fogom a kezed
