Gerincemen
táncot lejt a vágy,
borzong testem
és lelkem,
ha hozzám bújsz,
elér a végtelen...
Megszűnik
idő és tér,
ha szád ajkamhoz ér,
s nincs már szív,
mely elítél...
Oly távoli
a valóság,
ha karodba zársz,
mintha soha
nem lett volna
rajtad kívül más...
Csak te és én,
nincs több fájdalom,
nincs szenvedés,
csak mi vagyunk,
forgószél
szenvedélyünk,
felkap és magával ragad,
nincs többé menekülés...