Farkasüvöltésbe hajszolt ez a lélek.
Hold környezetbe vonít, s talán félek,
Hogy mindig a karjaimban szeretnélek
Tudni, pár dolgot eldugni e szentélynek
Izmos falai közt, örök emlékeknek.
Van-e oltár, hova fektethetnélek,
Hol a Nap tükre alatt vetkőztetnélek,
Hol a gyűrű helyett téged viselnélek,
És hajnalig hűtene a márványfészek?
Gyertyát gyújtanék ott benned szerelmünknek.