valaki éjszaka engem figyel
szavaim nem hallja
rámnéz jéghideg szemével
úgy félek-
csikorog a szobám ajtaja...
álmom összetört
mint egy tükör
nem látom magamat
nem látom a múlt képeit
sem a jelent benne
csak a a jövő két szeme
s tátongó szája
mered rám ordítva..
érzem nem lesz már
több varázslatos éjszakám
nem várnak rám
fényes nappalok
félelem lesz
minden pillanatom
mosolygó szemek
elárulnak
varangyos békák
ágyam alá bújnak
hosszú volt az álmom...
álmodtam
más lettem-
vagyok is talán?!
visszalopakodtak az égre
megbocsátóan a csillagok
holdsugaras fénycsóván...
...valaki engem figyel, mosolyog rám...
nem is olyan kegyetlen ez a Világ!?