első téli este
feszült csend
fojtott zajtalanság
a kopár fák
fenyegetően az égre merednek -
kiábrándultság
robosztus mementói
elüszkösödött
álmokról leválló finom
hámréteg a szitáló köd
s lám
hullani kezd a hó:
a mennyei krematóriumban
angyalokat hamvasztanak
a kövér árnyakban
huncut félelmek párzanak
s az első téli estén
a fémes sötét
a kertbe karcolja dér-hieroglifáit
és amott a rozsdás kapu vaspántján
hirtelen átgurul a hold
s egy holt emlék szemgödrébe hull