Magányos, összetört
Szívemre gyógyír voltál
Mikor megérkeztél életembe.
Mintha tegnap lett volna,
Úgy emlékszem
Minden egyes pillanatra.
Mint egy minden részletben
Tökéletes fotó
Olyan számomra az elmúlt
Majdnem tizenöt év:
Erőteljes emlékek, érzések,
Minden, amit érkezéseddel,
Jelenléteddel
Nekem adtál, minden, ami szép.
Mint a szivárvány folyékony
Fénye, úgy olvadtál
Rá lelkemre, szívemre,
Halott szürkéből csodaszínre,
Szivárvány-sávosra
Színezve.
Élet-meleg ajándék
Voltál és vagy nekem.
A réteg mára kemény
Lakk lett, mely még mindig
Színes ugyan, de alant a
Felszín-takarta zugokban
Soha nem ismert félelem
Rág magának utat.
Az idő száguldását én a te
Életeden keresztül észlelem csak,
A magamé annyira nem érdekel,
De érted mindennél jobban
Aggódom, bár tudom,
Többet nem tehettem volna.
Vigyázok rád, míg tehetem,
Őrzöm a színözönt szívemen-lelkemen.
Mindeközben azért könyörgöm
Nap mint nap azokhoz, kik
Ránk fentről vigyáznak óvó szeretettel,
Hogy még sokáig maradhass velem!