Ma visszanézek foltjaimra,
ütött, kopott köveimre
melyekre, hamut szórt a szél
a kerítésdrótra akasztott pillanatokból
elmosódott lépteim zaját hallom
a csend sem zenél..
kanyargós útjaimról,
csak tükördarabokat hoztam,
ragasztottam álmot, szavakat
s a sebekre tapaszt szorítva
néha mosolyogtam...
táncot akartam járni, gyönyörű keringőt,
de tévesen léptem..
a nevetést sarokba kötözve
loptam vidámságot
ez volt a nagy vétkem...
Ma visszanézek foltjaimra,
de hallgatnak a hamuszürke utak
megfakult , vásott tekintetem
még képek után kutat...
Eltépődött , ráncos tegnapokból
ösvényt tör magának a vágy
valahol egy szétszakadt mosoly sír,
még foltozásra vár..
Mamóka (R J.) rovata (mamoka.virtus.hu)
...
Vénül a Hold
ráncolja homlokát,
kunyhónak támaszkodik az este...
köd hajol le a fákról
rászáll a síró ereszre.
Késik a csend.
Szél parolázik
a fákkal,
fakul a zöld, térdel a nyár...
az ég partján , színeit pazarolva
ívét bontja el
egy szivárvány...
Kép: saját...R
Mamóka (R J.) rovata (mamoka.virtus.hu)
lassan elvonszolom magam,
kőváramba lépek
már nem félek
amit kaptam, jegelem,
s magamra zárom ajtaját
a szónak -
a fák összehajolnak -,
miközben
kondul a csend
a kőfalakon...
semmit sem hagyok
sem ritmust, sem rímeket
csak
összegyűrt színeket
lassan elvonszolom magam,
kőváramba lépek:
már nem félek