Már csak egy nap s két éj,
hogy úgy ölelj, ahogy én.
Számolom az órákat,
mint gyermek a percet
mikor ismeretlen felé tér.
Megdobogtattad szívem,
de ne félj!
Nem rabollak el magányodból,
ahol te szabadon élsz.
Látogatóba megyek,
hogy érezd milyen mikor
kigyullad a fény, s
hangosan zakatol a szív.
Sűrű erdő mélyén a
megbonthatatlan csend
kettőnkért mond imát,
mielőtt nyugovóra tér.