Vártalak...
Vártalak,
mint szomjas a vizet,
mint virág a nap csókját
bimbó nyitogatóját,
mint rügyfakadás tavaszi szelet..
Vártalak,
hogy megölelhesselek.
Múltak a percek, órák,
küldtem gondolatbéklyót rád
hogy idevezessenek.
Csillagkeringőt táncolt a Hold
meztelen fénnyel bandukolt
sötét palást takarta testét.
Én csak vártam csendben,
lépteid közeledtét.
Halk nesz hozta illatod
mielőtt átölelt karod.
Magadhoz húztál
ajkad nyakamba csókolt,
tested vágyakozás volt..
Vártalak,
s e gyönyörű percben
magamba zártalak.
Fuvallat hozta
s fára akasztotta
a báli meghívót…
Megkérte az öreg,
kérges törzsű Diót
legyen rá gondja,
hogy minden Fa, Bokor,
Fű is elolvassa.
Levélkeringőre invitál az Ősz,
minden lemeztelenedőt.
Ruhát is küld bőven:
Sötét tűzvörösben,
bíborban s türkizben.
Válogathat szépen,
ki pompázni szeretne
ezen az estélyen.
Először a Nyárfa
nyúlt a ruhatárba,
arany köntöst öltött,
s vöröset hajába…
Fűzfaasszony hajlott
Szelíden szomorún…
Ködfátyolba tekerte
ágait koszorún.
Bükk a kemény legény
élete delején,
barna gyűrt törzsére
napsugár selymet kért…
Jött a Kékszakáll is
csokornyakkendősen.
Férfiúi bájjal, epekedően.
Szemet vetett régen
már a Juharfára,
megbabonázta őt
karcsú, fehér ága.
Nem Ő az egyetlen
érte heveskedő,
Bükkfa szép szál törzse
szintén settenkedő.
Sorra válogatnak
Bokrok, Fák, Cserjék,
hogy az ősz kelméit
hamar felvehessék.
Megszólalt a Rigó,
füttyével jelezve,
a nyitótánc mostmár
kezdetét vette.
Méltóságteljesen vonul
a természet,
őszi bálteremben
mulatni az évet.
Színes közönség lesz.
Halkan zendül, zümmög
szélhárfán a dallam.
Nem maradhat levél
erre moccanatlan.
Lágyan ringatódzva,
keringenek, szállnak:
Avarparketten
büszkén debütálnak.
Mások csak siklanak
s pörögve hullnak le
utolsó táncukból
eltűnnek örökre…
Most még őszi bál van
az aranyló tájban.
Piruló alkony jön
hat óra tájban.
Fáradnak lassan
a virgonc kis színesek,
szivárvány ruhájuk
egyszínű barna lett.
Halkuló muzsika
csendesülő tánc
aranyromantika
fakuló faháncs…
Vöröslik a hajnal,
vége már a bálnak.
Nyoma sincs a fákon
színpompás ruháknak.
Fehér fátyol borult
az avarparkettre:
Hűvös öleléssel
Télbe szeretvén Őszt…
Hótakaróba burkolta
a dizőzt…
Csosszanó Szőrcucorka rovata (csosszanoszorcucorka.virtus.hu)