Torjay Attila
Az éj
Ahogy nő a sötétség
lassan megtelik az ég
lágy surranásokkal,
neszekkel, halk zajokkal
és pici rezdülések kelnek,
csak állsz – tudod figyelnek.
Valami megmagyarázhatatlan
- puha mint a paplan -
hirtelen eloson melletted
és denevér reppen feletted
vagy talán még sem az volt?
Az éjből most kiválik egy folt
és meleg szél lebben feléd,
a félelem hasít beléd
s fogva tart a rettegés,
benn megreccsen a szekrény
és el innét, neki a világnak!
Hátra ne nézz! Szaladnak utánad!
Rohan a manó, koboldok zörögnek,
elátkozott lelkek dübörögnek,
rohanj, rohanj, rohanj
hisz mindjárt megfognak,
amott a fénykörben emberek mozognak,
rohanj, rohanj, rohanj
látod fehér lepel lebben!
Mi atyánk ki vagy a mennyekben!
Torjay Attila
ÉRINTÉS
Csak elsuhant a távolban
és csak messziről nézett feléd.
Csak pár percre láttad álmodban
és csak gondolatban jött eléd.
Látod – mégis megérintett
és mégis áttörte a falat.
Mégis megsebezhetett
és mégis bánat maradt.
Torjay Attila
Ima
csak még egy csodát
csak még egy napot
a fájdalom mellé
a reményhez alapot
őszi tájat az ablakon túl
és hulló sárgás levelet
vagy akár havas, kopár fát
és csikorgó hideg telet
vagy lassú, fájdalmas gyógyulást
csak ne ezt az elmúlást,
ne ezt az elmúlást
Torjay Attila
Holtomiglan, holtodiglan
Holtomiglan, holtodiglan
vár a kaland, szemed villan
forró vágyba, puha ágyba
ösvényt vágni új világba
ahol boldog jövő csillan
holtomiglan, holtodiglan.
Holtomiglan, holtodiglan
győzd a mindent - ameddig van
s ha előbb mész majd gyere elém
puha kézzel karolj belém
mosolyodtól bűnöm illan
holtomiglan, holtodiglan.
Torjay Attila
Jó éjszakát!
A telihold a városra ült
titkokkal teli, sejtelmes a világ
aki most indul "odafel"
csak felszalad a fényen,
visszanézve ezüstös Földet lát.
Reggel a nap már
csak neked kel fel
hát álmodj szépeket,
jó éjszakát!