Előbb anyám vert
Majd az Élet
Én már örök szerelmet
Nem remélek
De megtanultam
Megállítani az időt
És az álló időben
Megőrizni őt
Időtlenségben
Őrizlek téged is
Vándortáskád
Fogasomra teheted
Így egészen
Hozzám tartozol
Bármikor jössz
Bármit viszel
S hozol
Károlyfi Zsófia rovata (karolyfizsofiayfizsofia.virtus.hu)
Nem tudtam még, hogy egy tévelygő vad
Emberszívet nem takarhat.
Szabad, szalad, szabad, szalad...
Állok és nézek utánad...
Megfakult és múlt lett a mozdulat
Mely felém űzött mint tévelygő vadat.
Megálltál és néztél őzike szemmel
Nem szeretve szerettem szerelemmel
És elűztelek simító kezemmel.
És néztem utánad félelemmel
Megbűvöltél
Most az én szívem is szabad
Szalad, szabad, szalad, szabad...
Károlyfi Zsófia rovata (karolyfizsofiayfizsofia.virtus.hu)
Szerelmet vetettél
Árva szívem éltél
Mennyit vándoroltál
Szerelmet vetettél
Fájdalmat arattál
Új talajra leltél
Újra reményt szórtál
Várba bezáródtál
Majd elmúlt a teled
És ismét dobbantál
És játszottak veled
És learatódtál
Vetették szerelmed
Szerelmed vetették
Jégbe zárt termésed
Elvitték elvitték
Elvitted elvitted
Éltesd még éltest még
Őrizzed őrizzed
(2009. október 23.)
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével: