Dalszöveg, Karády István zeneszerzeményére
Boldoggá tesz,
ha mezítláb, sebzett lábbal
tisztítom előled mocskot, sarat,
az ünnepi ingem eléd terítem,
hogy puhán, bársonyosan haladj.
Vérem pirosával gyönyörrel színezem
bágyadt, sápadt orcádat,
csak lássam az örömed,
mit színe, fénye átad.
Kit érdekel, ha szánalmasan
térdelek előtted
csak tedd rám kezed,
hogy kellem dúsan pihenjen.
Boldoggá tesz, ha senyvedve
robotolok napszámra,
ha azzal rangot adhatok
lelkednek és küllemednek,
királyi pompával.
Az sem baj, ha megroggyanok
étlen-szomjan, csak legyen erőm
a világ szennyét tőled
messze, távol tartsam!
Véres verejtékem gazdagon fizeti
tengernyi kínom és szenvedésem:
add szemed biztató fényét,
mosolyod bájos varázsát
hadd őrizzem örökre, kedvesem.
johnnyfürst
2010. július 28., 00:24:42
Kóbor kutyáimmal
(Ginának, a magamhoz fogadott kóbor kutyám emlékére)
Szeretnék loholva menekülni
a végtelenbe, a kóbor,
korbácsverte sorstársaimhoz
s elrejtőzni mindörökre
a kétlábúak acsarkodó,
kőszívű társadalmától.
Szeretnék versenyt futni
a rohanó idővel
s becsapni mögöttem
az elherdált éveim
nyikorgó vasajtaját
és széjjeltiporni
fénytelen életem
szurokfekete árnyékát.
Szeretnék a kivert ebekkel lenni,
s letépni sebzett nyakukról
a romlás nyakörvének
fojtogató polipját,
fájó sebeiket gyógyítva
velük bömbölni
a sápadt holdig
kutyáim végtelen fájdalmát.
Szeretném rólam leszaggatni
vasabroncsként szorító
szennyfoltos kígyóbőrömet
s lélekben felemelkedni
megkínzott kutyáim
meggyalázott érzelmeihez.
Tisztességemet
és emberi értékemet
hűséges kutyáim
gazdagon jutalmazzák:
hozzám bújnak csaholva,
ha vicsorgok velük
a rideg emberi lények
bűnös, romlott világára.