Csatangoltam a hajnal
szikrázó fényében,
napsugarat költve
jártam rigó zajos utam,
S Beléd botlott lelkem.
Bolyongtam a reggel
tavasz illatú ködjében,
katicában nyári szeplőd leltem,
pillangóban kecses voltod láttam,
S Beléd botlott szívem.
Tettem dolgom a hétköznapok
mosolygós sodrában,
álltam bénultan, némán
csillag szemed ragyogása előtt,
Beléd botlott utam.
Évek telnek kacagón és fájón,
múlnak boldog,
s feledhető percek,
Te vagy kiben életemet látom,
Beléd botlottam egészen.
Erdélyi Csaba rovata (erdelyicsaba.virtus.hu)
Gyermeki mosolyomtól
repülsz tova,
pedig csak csodállak…
Tétován állok,
majd elindulok újra,
s Te könnyed mozdulattal
megint más virágra szállsz…
Lélegzetvisszafojtva
nézem, merre tart utad,
hogy újra ott legyek,
hol megpihen szárnyad…
Oly csöndben állok,
hogy szívem dobbanását
már az egész rét hallja,
s Te, egy bogáncsra szállsz…
Kacag a világ
minden fűszála rajtam,
mert egész ember létem,
a Te Csodádra vár…
Gyermeki mosolyomtól
repülsz tova,
pedig csak csodállak…
Erdélyi Csaba rovata (erdelyicsaba.virtus.hu)
Reszkető alkony
Ha majd vénülő szemedre
én dúdolok álmot,
míg remegő kezemmel
ősz fürtöd csodálom...
Neved halkan súgom
mert elcsuklik a hangom,
míg könnyem gördül le
a ráncos arcon...
Szívem majd ugyanúgy ver
mint mikor megláttalak Téged,
kezed akkor megfogni tán
lesz majd merészségem...