Renatina: Csodavilág

A legnagyobb kincs mely, anyagba sincs,

melyet keresve se találod,

mely egyszer csak rád tekint,

amelyben már nem forog idő,

mert egybeolvad múlt, s jövő,

amelyben már nincs mély bánat,

mert elsöprik angyalszárnyak,

amelyben már nincs mély fájdalom,

csak szenvedély, de az nagyon-nagyon,

amellyel véget ér valami, ami már az Új kezdetét jelenti,

siratnád a múltat, de már tudod hova visz az utad,

így hát a jelen a verseké,

már "csak" én vagyok magamé.

A legnagyobb csoda a képzelet szabad szárnya,

amely felkap és elrepít magával "szerelem" világba.

Ahol a szívek már örökké zenélnek, hangjuk

tiszta, hallható, mámortól édes.

Látnod kell, nem elég nézned, mert ha nézed,

lepörög előtted az élet, s a vásznon a vének nem a te filmedről regélnek.

A Földön csak egyet tehetsz,

magad fele fordulsz, s nézed a szíved.

A boldogság ára,

naaaa nézz csak szét a való világba...

A világ valóságában összefolyik minden,

mert eggyé válik múlttal jövő, itt a végtelenben.

Egymásba ölelt szívetekkel gyújtsatok újabb

szeretetlángot,

s a fényesség ragyogja be az egész világot.

Ébren is álmodom, de álmomban vagyok igazán

éber,

s ezt Neked köszönhetem - ki vagy teeeeee???-

Mester????