Düh vagyok és
fájdalom.
Mosoly vagyok és
ártalom.
Válasz vagyok, de
nincs kérdés.
Álom vagyok és
ébredés.
Ölelés vagyok és
melegség.
Törődés vagyok és
szívesség.
Csillag vagyok, de
nappal van.
Veletek vagyok és
magamban.
Káosz vagyok és
tisztaság.
Mindenség vagyok és
pusztaság.
Nem kívánt vagyok, de
VAGYOK!
Reménység vagyok és
titok.
Immenso rovata (immenso.virtus.hu)
csöndemmel üzenem, hogy forrongva várok,
mosolyom üzeni, hogy elért az átok.
pillámon belül megremeg az éhség,
de soha senkitől semmit sem kérnék.
ölelésem vallja a legnagyobb árulást
vissza kell tartanom a szívbéli áradást…
kiégett tájkép már a gyönyörű álom,
csöndemmel üzenem mennyire fázom.
Ha éreznéd, ahogy az élet átölel,
Mostohája vagy, mégis felemel,
Ha hallanád ahogy altatót dúdol,
S eltünteti fájdalmad a múltból,
Ha elengednéd ostoba vágyaid,
Cserébe valóra váltaná álmaid...