Mint teherkocsi, melyet
Ide-oda tolatnak,
Úgy löködik az embert
Végén a nagy vonatnak.
Taszítják erre-arra,
Lökik előre-hátra,
Kigurítják kegyetlen
Egy messze vakvágányra.
S marad a vakvágányon
Kitaszítva, kilökve,
Elfeledkeznek róla
És ott marad örökre.
Ottmarad hóban, vízben
Télben, nyárban, tavaszban,
Míg közelben vad gyorsok
Hasító füttye harsan.
Lassan megeszi rozsda,
Nincs hangja, hogy beszéljen,
Csak kerekei elé
Álmodik sínt az éjben.