Zóránd Ernő akvarellje
Búcsúdalát
sírja sípom.
Árván csapong
a kiégett síkon,
halódva hull
a kavargó porba.
Rozsdál a fű,
tipródik a csorda.
Fordítsd az
elejét vissza!
Hazamegyünk.
Ezüstös szalag
ballag a völgyben,
érik a szőlő,
telnek a kádak.
Szóljon az ostor!
Minket is várnak.
Lélekveszejtő
asszonylábak
emelik a szoknyát
mind magasabbra.
Csordul a must,
telve a kamra.
Ott lesz nékem
jó menedékem,
lónak a széna,
kazlakban áll.