...
Összebújtak a madarak az ágon,
kóbor kutyák civakodtak
egy szemeteszsákon,
egy cigány parolázott az éggel,
alkut kötött a mindenséggel.
Megállt az idő egyszerre,
az esőtömlők megdagadtak
galamb szállt a keresztre,
ki lesz akit megtagadnak?
Feltámadt a szél,
szanaszét repültek a vágyak,
ordas-lármát vezényeltek az ágak
bolond aki nem zenél magának.
Állt a kereszt mozdulatlan,
anyák sírtak fiatlan,
nem látni a féreg arcát,
odafönn szenvedi harcát.
csapkodja a szürke zápor
villám sújtja
bánja már ,hogy nem előbb volt bátor
szólna már: "szedjetek le
tévedésből kerültem ide."
Hangját elnyeli a szél,
de szeme villan,
helyette is beszél:
" Nem akarok megváltó lenni,
hagyjatok békével elmenni.
A bűn az mindig bűn marad,
a halál válogatás nélkül arat,
ha bűnös vagy magad lakolj,
ne gyáván szennyet másra pakolj,
s enyhet mások vérén rabolj."
De a rongyos népség nem hallotta,
az arcát elfordította,
hisz ömlött eső, vágott a szél,
kell az erő , közel a tél,
felgyúltak közben a csillagok,
elálltak az égi csapok,
a keresztről lassan csöpögött a vér,
hajnalra a madarak összébbhúzódtak
a kihűlt testet belepte a dér.