[ ]
csípi a torkom, szinte fáj,
hogy éltet az éj s félt a homály
de most újat alkotok
szürkét
viszem a légbe s terítem szét
te szép most rád gondolok
zongorahangon búgok,
kikészít hogy nem készítesz ki
még csak egy nagy pofont kell adni
még csak erőszak kell, irányítsd rám
már csak biblia kell, szerszám a hám.
pazarold rám.
könnyek szöknek szemembe
félek
nem is a füsttől van, belülről égek
belülről olvadok
kívülről hűtenek a béna szólamok
egyre többen vannak
egyre magányosabb lettem
a felhők csomó esőt hánynak
felettem borult az ég gyűlölöm
hogy vizes a kedves ördögöm
---
hadd töröljem a hasadba
nedves kezem
ha örökké rajta maradna?
mi lenne?
---
zavar?
hát majd odébb teszem.