Felkereshetném a tanult doktor,
Vagy a hazudó ügyvédem
Fessen nekem is egy képen,
Ember tengert
Hogyan jó mind,
ágyazva egymásba,
És miként lesz,
roskatag önmagába.
Meg is láthatnám
Jelenem felfeslő varrásain át
a színrozsda öntudat
Miként ámít
Bárdboncolt pszichológiát.
Morzsáin a valónak,
Hogy látni tovább,
Vagy mit taníthat,
A mindtől ostobább.
Hogy önzők megvetése
erőlteti pengéjét,
Karom lüktető vérerére
Vádolva azzal meg,
Mi magának erénye.
Tüdőmben mitől érdemtelen
A dobbanásnyi lég,
Vagy mitől oltalmazhat,
A fölénk kifeszült ég.
Mutatná ábrán is,
Hogy halt a remény
És az ábránd is,
Elvetélt.
Örülhetnék, ha látnám
Több félből is
Magam egésznek
Annak,
Ha valaki szavaim
Értené meg
Hallaná, - beszélek!
Kitalálhatnék ezüstküllőt,
géphajtotta drótszamarat
vagy tétlen őgyelgésben
Zuhanhatnék aléltan, hanyatt,
Talán festhetném én is
azt a képet,
rajta zöldnek a mezőt,
és a felett szállni
azt a gépet,
mivel elrepülve,
vészelhetnénk át,
ezt a homályult ezredévet.
Fotó: Gyéresi Andrea Éva
/Igazság a valóságban/