rongyos füzetbe írom verseim
a rozsdás rímek hörgő dalait
dől belőlük a múlt, s jelen füstje
korhadtak
rínak
búsan énekelnek
táncra perdülnek olykor
a betűk, a pontok
s a kor zenéje tompán
felnyikordul
a bíbor színű szerelmi dallam
süket fülekről halkan
lecsordul
pendül a húr
ez már másik nóta
húzom, hegedülöm, hogy fájjon
ki meghallja
dühödten ordít itt egy fáradt
rím
s az anapesztus bólint
ő is régen unja
ébred néha egy-egy új virág
nyújtózik, s szirmát
kibontja
unalmas szóvirágaim
ha elnémulok
szavaim ugyan ki hallja?