...
Levél helyett csak csöndesen mosolygok,
tompa aggyal kóválygón bolyongok
félreeső helyeken imákban kutatok,
s vájok magamba kíváncsi furatot.
Megmosolyog egy leveli béka,
felázott fal tövén a mohás tégla,
holdsugár kérdően homlokon fürkész:
parázslik e még a hajdani tűzvész.
Én elkerülöm az őszi fény búját,
kikerülöm az igazság fáját.
Szigorú vagyok minden kalanddal
óvatosan bánok a vigalommal
Arcképed megremeg mint hullámsír rabja,
moszatos köveken békanyál habja,
félek alámerülni hirtelen
mert nem tudom vársz e rám odalenn.
Finomra őrölt idegekkel
színtelen arcú idegenekkel
jön értem minden hajnal,
s hívogat,hogy estére már
nem lesz gondom a bajjal ,
ha felkéredzkedek az égi hajóra
s nem várok gyáván a kakasszóra.