I

Race d'Abel, dors, bois et mange;

Dieu te sourit complaisamment.

Race de Caïn, dans la fange

Rampe et meurs misérablement.

Race d'Abel, ton sacrifice

Flatte le nez du Séraphin!

Race de Caïn, ton supplice

Aura-t-il jamais une fin?

Race d'Abel, vois tes semailles

Et ton bétail venir à bien;

Race de Caïn, tes entrailles

Hurlent la faim comme un vieux chien.

Race d'Abel, chauffe ton ventre

À ton foyer patriarcal;

Race de Caïn, dans ton antre

Tremble de froid, pauvre chacal!

Race d'Abel, aime et pullule!

Ton or fait aussi des petits.

Race de Caïn, coeur qui brûle,

Prends garde à ces grands appétits.

Race d'Abel, tu croîs et broutes

Comme les punaises des bois!

Race de Caïn, sur les routes

Traîne ta famille aux abois.

II

Ah! race d'Abel, ta charogne

Engraissera le sol fumant!

Race de Caïn, ta besogne

N'est pas faite suffisamment;

Race d'Abel, voici ta honte:

Le fer est vaincu par l'épieu!

Race de Caïn, au ciel monte,

Et sur la terre jette Dieu!

Ábel és Kain

(fordította: Szabó Lőrinc)

1

Ábel faja, egyél, igyál és 

aludj: rád isten kegye hullt; 

Kain faja, utad a sár és 

sárban dögölsz meg, nyomorúlt!

Ábel faja áldozatodban 

kéjeleg a szeráfi orr!

Kain-faj, véget ér-e roppant 

vezeklésed valamikor?

Ábel faja, vetésed ingyen 

hizlalja, s barmaid, a föld;

Kain faja, rossz beleidben

az éhség vén ebe üvölt.

Ábel faja, múlik a nyár, de 

tűzhely véd és atyai ház;

Kain faja, szegény sakál, te,

téged barlang hidege ráz!

Ábel faja, tenyéssz, szeretkezz 

megfiadzik aranyad is;

Kain faja, el ne felejtkezz: 

nagy étvágyad csak bajba visz!

Ábel faja te, nőssz s a zsengék 

falod, réti poloska, te!

Kain faja, romlás, betegség 

hajt a hazátlan vége fele.

2 

Ah! Ábel faja, a te hullád 

trágyázza meg ezt a talajt!

Kain faja, nehéz a munkád,

még küzd, de célját éri majd;

Ábel faja, nézd, nézd remegve: 

nyárs veri le a kardod vasát!

Kain faja, törj az egekbe 

és döntsd le Isten tónusát!

* * *

Ábel és Káin 

(Tornai József fordítása)

I

Ábel vére, egyél-igyál vagy

aludj: Isten rád mosolyog.

Káin vére, mélyen a sárban

s nyomorultul döglesz meg ott 

Ábel vére, Szeráf orrának 

gyönyör a te áldozatod!

Káin vére, megkínzatásod

végét sohase várhatod?

Ábel vére, nő a vetésed,

állataid is vemhesek,

Káin vére, akár egy vén eb,

éhségtől üvölt a beled!

Ábel vére, hasadra lágyan 

süt atyai tűzhely-sugár;

Káin vére, tél barlangjában 

didereghetsz, szegény sakál!

Ábel vére, szaporodj, pározz,

fiat ellik aranyad is.

Káin vére, szívedben lángolsz,

vigyázz, a vágyad bajba visz 

Ábel vére, fák csípős tetve, 

nyeld, amit a sorsod megad,

Káin bére, reményed vesztve, 

vidd az uton családodat.

II

Ó Ábel vére, a te hullád

trágyázza a gőzlő talajt!

Káin vére, még a te munkád 

nem ért véget a nap alatt;

Ábel vére, micsoda szégyen 

kopja győz a kardod felett!

Káin vére, törj át az égen 

s taszítsd le Urad-Istened!