Az óra
Kegyetlen óra, baljós Isten, kinek ujja
Vészjóslón fenyeget s szól: „Soha ne felejts!
Az élénk fájdalom nyilait egyenest
Ijedt szived felé röpíti újra s újra;
A ködös kéj a láthatár felé szökik,
Mint egy díva, ki eltűnik a színfalaknál;
Minden pillanatunk, mit a lét élni kínál,
Falja az élvezet fogyó darabjait.
Háromezerszer és hatszázszor – így a Másod-
Perc – óránként, jegyezd meg! És ekkor a Ma
Mint mocskos féreg azt mondja: Én vagyok a
Múlt, szívtam életed, sürgettem pusztulásod!
Emlékezz! Ne felejts soha! Esto memor!
(Érctorkom valahány nyelven képes beszélni.)
Víg percek, dolgotok arannyá nemesülni,
Semmit se hagyjatok elveszni semmikor!
Emlékezz, az Idő mohón játszik, de sorra
Nyer, és nem csal sosem. Ez az örök szabály.
A napfény egyre fogy, s az éjnek nincs megállj,
Szomjúhozik a mély, pereg a homokóra.
Az óra csakhamar üt, mikor az Erény,
A te szűz hitvesed, mikor a Lehetőség,
S még a Bűnbánat is (komor lakóhelyed rég),
Mikor így szólna mind: Halj meg, jaj, nincs remény!”
2022. augusztus 4.
L'Horloge (1860)
Horloge! dieu sinistre, effrayant, impassible,
Dont le doigt nous menace et nous dit: «Souviens-toi!
Les vibrantes Douleurs dans ton coeur plein d'effroi
Se planteront bientôt comme dans une cible;
Le Plaisir vaporeux fuira vers l'horizon
Ainsi qu'une sylphide au fond de la coulisse;
Chaque instant te dévore un morceau du délice
À chaque homme accordé pour toute sa saison.
Trois mille six cents fois par heure, la Seconde
Chuchote: Souviens-toi! — Rapide, avec sa voix
D'insecte, Maintenant dit: Je suis Autrefois,
Et j'ai pompé ta vie avec ma trompe immonde!
Remember! Souviens-toi! prodigue! Esto memor!
(Mon gosier de métal parle toutes les langues.)
Les minutes, mortel folâtre, sont des gangues
Qu'il ne faut pas lâcher sans en extraire l'or!
Souviens-toi que le Temps est un joueur avide
Qui gagne sans tricher, à tout coup! c'est la loi.
Le jour décroît; la nuit augmente; Souviens-toi!
Le gouffre a toujours soif; la clepsydre se vide.
Tantôt sonnera l'heure où le divin Hasard,
Où l'auguste Vertu, ton épouse encor vierge,
Où le Repentir même (oh! la dernière auberge!),
Où tout te dira Meurs, vieux lâche! il est trop tard!»
További fordítás
Az óra
(Tóth Árpád fordítása)
Óh, jaj, az óra! zord, baljós, kegyetlen isten!
Ujjával fenyeget, s: "Emlékezz!" - egyre int: -
"Száll már a rezge kín ijedt szivedre, mint
Cél-lap felé a nyíl, hogy rád halált röpítsen;
A páratestü Kéj maholnap messzi vész,
Mint színfalak mögé a nimfák illanása,
S nagyot harap a lét minden kis villanása
Az üdvből, mely tiéd, amíg a földön élsz.
Háromezerszer és hatszázszor minden órán
A Másodperc susog: ,Emlékezz!' -, s fába hullt
Szúként perceg a Ma: ,Már én vagyok a Múlt,
S kiszívtam életed, rút csáppal rájaforrván.'
Remember! Emlékezz! siess! Esto memor!
(Lásd, minden nyelvre zeng érctorkom tudománya!)
A perc mind dús erő, aranyló gyomru bánya,
Veszni szemert se hagyj, ó, halandó botor!
Emlékezz! a mohó Idő megnyeri sorra
A játszmát, nincs csalás, csak veszthetsz! - ez a rend!
A nap száll; nő az éj; Emlékezz! - odalent
Örök szomjú a mély; pereg a homokóra.
Pár perc, s tovább kegyes Véletlened se vár;
Arád, a szent Erény, kin szűz maradt a párta,
S még a Bűnbánat is (óh, bús, utolsó Csárda!)
Mind így szól: vén bolond! halj meg, későre jár!"