Embedded Files
Félix Nadarnak
Megismerted-e már a kínzó bánat ízét?
És azt mondják-e rád: „fura szerzet lehet”?
− Közelgett a halál. Már átjárta szelíd szép
lelkem valami kór; taszítással elegy
vágy adta a remény s a fájdalom kevercsét.
A homokóra folyt, befolyta éltemet,
gyötört a szenvedés s a rejtélyes sietség;
a világ elhagyott, ellökte szívemet.
Mint kisgyerek, mohón csak a látványt akartam,
függöny kit érdekelt? Vad voltam, zabolátlan…
Végül jéghidegen feltárult az egész:
meghaltam, ennyi volt; a rémes furcsa hajnal
betakart. – Semmi több? Tehát így volna kész?
A függöny föl, de én vártam a pillanattal.
2024. október 7.
* * *
Félix Nadarnak
Ismered-é, miképp én, a fájdalom ízét?
És azt mondják-e rád: „Fura ember lehet”?
− Közelgett a halál. Áthatotta szelíd szép
Lelkem egy különös kór; iszonnyal elegy
Vágy adta kín s remény nyugodt, békés kevercsét.
A homokóra folyt, befolyta létemet,
Gyötört a szenvedés s a sorsszerű sietség;
A világ elhagyott, elhagyta szívemet.
Mint kisgyerek mohón a látványt áhitottam,
Függönyt nem kértem én, vad voltam, zabolátlan…
Végül jéghidegen kinyílott a való:
Meghaltam, ennyi volt; és az iszonyu hajnal
betakart. – Semmi több? Ez lenne minden? Ó,
A függöny fönt, de én vártam a pillanattal.
2023. szeptember 3.
Le Rêve d'un Curieux
À Félix Nadar
Connais-tu, comme moi, la douleur savoureuse
Et de toi fais-tu dire: «Oh! l'homme singulier!»
— J'allais mourir. C'était dans mon âme amoureuse
Désir mêlé d'horreur, un mal particulier;
Angoisse et vif espoir, sans humeur factieuse.
Plus allait se vidant le fatal sablier,
Plus ma torture était âpre et délicieuse;
Tout mon coeur s'arrachait au monde familier.
J'étais comme l'enfant avide du spectacle,
Haïssant le rideau comme on hait un obstacle...
Enfin la vérité froide se révéla:
J'étais mort sans surprise, et la terrible aurore
M'enveloppait. — Eh quoi! n'est-ce donc que cela?
La toile était levée et j'attendais encore.
További fordítások
Egy kíváncsi álma
/Szabó Lőrinc fordítása/
F.N.-nek
Ismered zamatát, mint én, a fájdalomnak
s mondják-e rád is?: Óh, furcsa egyéniség!
– Haldokoltam. Beteg lelkem vágyódva borzadt
s benne vágy és iszony, különös keverék,
s szorongás s vad remény nyugodt összhangba olvadt.
S ahogy folyt a homok s közeledett a vég,
mind gyötrőbb s ízesebb varázsa lett kínomnak;
elhagytam a világ minden ismert körét.
Gyerek voltam, s szemem a látványt lesve csüggött
a függönyön, amely, únt gát, előtte függött...
S feltárult végül a való hidegen: és
meghaltam, semmi több, és körülöttem állt a
rettentő virradat. - Mit? ennyi az egész?
A függöny felröpült, és én még egyre vártam.
(Az 1967-es Magyar Helikn kiadásban az utolsó sor: "A darab már futott, és én még egyre vártam.")* * *
Egy kiváncsi álma
(Tornai József fordítása)
F.N.-nek
Ismered ahogy én, mézét a fájdalomnak,
s mondják-e rád: „Fura s egész ritka eset?”
– Haldokoltam. Szelíd szívemben egybeolvadt
a vágy s az iszonyat: a baj jó is lehet,
szorongás és remény egymással összefoghat,
s láttam, a végzetes homok tovább pereg,
így lett gyötrelmes is nyers és zamatos oldat
és elhagyta szívem az ismert földeket.
Mint kisgyerek, mohón a látványért rajongtam,
a gyűlölt akadályt, a függönyt szörnyen untam,
végül is a jeges valóság szembetűnt:
meghaltam, nem csoda, és az iszonyu reggel
betakart. – Micsoda, csak ennyi jár nekünk?
A függöny fönt, de én még vártam nagy szemekkel.
Google Sites
Report abuse