Embedded Files
Csüggedt lélek, te egykoron küzdeni vágytál,
S a Remény ösztökélt, hogy lobbanjon tüzed,
Többé nem lelkesít, nem hajtja testedet,
Az út szélén feküdj le, öreg ló, s nyugodjál.
Add meg magad, szivem; aludj végre, pihenj már.
A szellem kimerült; te nem élvezheted
A kéjt, kopott vitéz, az csak vad háborús táj;
Fuvolán s trombitán sóhajt az epedő száj.
Gyönyör, te ne kisérts egy csökönyös szivet!
A friss tavasz mesés illata elveszett.
Az Idő beborít, ahogy a pillanat száll,
Miként a hóesés egy holtestet belep;
Én menedéket ott immár nem keresek,
Ahogy felmérem azt, érzem a földgolyót s fáj.
Tovavisz-e a hó? A vad lavina nem vár.
2024. 05. 27.
* * *
Csüggedt lélek, te egykoron küzdeni vágytál,
S a Remény ösztökélt, hogy lobbanjon tüzed,
Többé nem lelkesít, nem hajtja testedet,
Az út szélén feküdj le, öreg ló, s nyugodjál.
Add meg magad, szivem; aludj végre, pihenj már.
A szellem kimerült; te nem élvezheted
A kéjt, kopott vitéz, az csupán háborús táj;
Trombitán s fuvolán sóhajt az epedő száj.
Ó, gyönyör, ne kisérts egy csökönyös szivet!
A friss tavasz mesés illata elveszett.
Az Idő beborít, ahogy a pillanat száll,
Miként a sűrü hó egy halottat belep;
Én menedéket ott immár nem keresek,
Ahogy felmérem azt, érzem a földgolyót, s fáj.
Elsodor-e a hó? A vad lavina nem vár.
2022. 03. 20.
Le Goût du néant
Morne esprit, autrefois amoureux de la lutte,
L'Espoir, dont l'éperon attisait ton ardeur,
Ne veut plus t'enfourcher! Couche-toi sans pudeur,
Vieux cheval dont le pied à chaque obstacle butte.
Résigne-toi, mon coeur; dors ton sommeil de brute.
Esprit vaincu, fourbu! Pour toi, vieux maraudeur,
L'amour n'a plus de goût, non plus que la dispute;
Adieu donc, chants du cuivre et soupirs de la flûte!
Plaisirs, ne tentez plus un coeur sombre et boudeur!
Le Printemps adorable a perdu son odeur!
Et le Temps m'engloutit minute par minute,
Comme la neige immense un corps pris de roideur;
— Je contemple d'en haut le globe en sa rondeur
Et je n'y cherche plus l'abri d'une cahute.
Avalanche, veux-tu m'emporter dans ta chute?
További fordítások
A Semmi Vágya
(Babits Mihályfordítása)
Bús szellem, küzködés vad imádója hajdan,
a Remény, mely előbb sarkantyuzott vigan,
nem ösztökél tovább. Ülj el, boldogtalan,
vén ló, ki tántorogsz, botlasz az utcazajban!
Törődj belé, szivem, aludj bután a bajban!
Bukott, bolond! neked se kéj álmaiban
nincs már öröm, öreg, se büszke viadalban
akár fuvola zeng, akár trombita harsan:
Gyönyör! ne is kisértsd dacomat! Hagyj magam!
A drága kikelet illata odavan.
S az Idő úgy robog át percről-percre rajtam,
mint dermedt test fölé ha szörnyü hó zuhan:
magasból nézem én e Gömböt, hogy suhan,
helyet se kérve rajt, hová fejem lehajtsam.
Hóförgeteg, ragadj! röpíts a zivatarban!
* * *
A semmi vágya
(Tornai József fordítása)
Komor lélek, csaták hajdani jó vitéze,
a remény, ki beléd vágta sarkantyuját,
nem hajszol ezután! Feküdj le, sose bánd,
öreg ló vagy, kinek megroskad lába, térde.
Törődj bele, szivem, álmodd magad hülyére.
Legyőzött lélek, ó vén martalóc, a szád
zsibbadt már a viták s a szerelem izére;
ég áldjon fuvolák s trombiták víg zenéje!
Sötét e szív, gyönyör, ne bujtogasd tovább!
Az imádott Tavasz elszórta illatát!
S az Idő úgy lep el percről percre tetézve,
mint dermedt testet a végtelen hóvilág;
elnézek már a föld fölött az űrön át
és nem vágyom soha a kunyhók melegére.
Hógörgeteg, mikor zúdítasz le a mélybe?
Google Sites
Report abuse