Minden méltó ember szivén
Ül a trónon egy sárga Kígyó,
Ki, ha azt hallja: „Teszem, ez jó!”,
Így felel: „Soha, te szegény!”
Merülj a szép sellők szemébe,
Ha rád tekintenek igézve!
A Kígyó súg: „Dologra fel!”
Nemzz gyerekeket, és nevelj fát,
Csiszold verseid és a márványt!
A Kígyó így szól: „Élni kell!”
Az ember vágyna tenni végül,
De egy percig sem élhet a
Kibírhatatlan Vipera
Intésének tűrése nélkül.
2022. 05. 02.
Tout homme digne de ce nom
A dans le coeur un Serpent jaune,
Installé comme sur un trône,
Qui, s'il dit: «Je veux,» répond: «Non!»
Plonge tes yeux dans les yeux fixes
Des Satyresses ou des Nixes,
La Dent dit: «Pense à ton devoir!»
Fais des enfants, plante des arbres,
Polis des vers, sculpte des marbres,
La Dent dit: «Vivras-tu ce soir?»
Quoi qu'il ébauche ou qu'il espère,
L'homme ne vit pas un moment
Sans subir l'avertissement
De l'insupportable Vipère.
(Babits Mihály fordítása)
Minden méltó emberkebel
szívtrónusán egy sárga kígyó
ül, ki ha ő azt mondja: "Így jó!
Így akarom!" - "Nem!"-mel felel.
Merítsd szemed kéjét a kába
sellőszemek kábulatába,
a Kígyó nem hagy: "Munka vár!"
Nevelj fiat, gyomláld a kertet,
vágd a márványt, csiszold a verset,
így szisszen: "Fogsz-e élni már?"
S bármily reménye, terve támad,
szívednek árva perce itt
feledni nincs intelmeit
a tűrhetetlen Viperának!