Spleen 1
2024. márciusi változat
A városra dühös Január hava ontja
urnájából a köd latyakos hidegét
a sápadthalovány temetőkertlakókra,
s árasztja a halál nyirkos leheletét.
Macskám vackán henyél, bundáját nyalogatja,
a szőre megkopott, rüh kínozza fejét;
csatornában bolyong egy elaggott poéta
lelke, hideg lidérchang kísértette rég.
Jajong a nagy harang, a füstölgő hasábfa
Felel a prüszkölő óra beteg szavára;
Vén kártyapakliban, mely a zsírtól ragad
– Vízkóros éltesebb hölgy baljós hagyatéka –,
A kőr bubi s a szép pikk dáma liezonja
Csalódott véget ér, csupán emlék marad.
2024.03.01.
* * *
2024. január/I-es változat
A Tél hava dühöng, a városra okádja
Kegyetlen hidegét. Az utcákon köd ül,
Jeges pára borul rá a zord kalyibákra,
A vad szél sírokat cibálva jár körül.
Macskám vackot keres, hever a puszta kőre,
Vakarja szüntelen sovány rühös fejét;
Csatornában bolyong egy agg poéta lelke,
Borzongató lidérchangja halkan kisért.
Jajong a nagy harang, a füstölgő hasábfa
Serceg a prüszkölő ingaóra bajára,
Két francia fakón poros kártyalapon
– A vízkóros idős hölgy baljós hagyatéka –
A kőr fiú s a szép pikk dáma liezonja
Szomorkás véget ér az ódon asztalon.
2024. január 3.
* * *
2024. január/II-es változat
A mérges Január a városra okádja
keserves hidegét. Az utcákon köd ül,
Sápadt pára borul lakatlan kalyibákra,
A nyirkos temetőn csípős szél jár körül.
A konyha hűs kövén talál vackot a macskám,
Sovány teste rühes, vakarja szüntelen.
Egy agg versfaragó lelke a szűk csatornán
botorkál s könnytelen zokog a macskaszem.
A nagy harang jajong, izzik néhány hasábfa,
Fejhangján énekel s szipog az ingaóra,
Két maszatos, silány, francúz kártyalapon
– A vízkóros idős hölgy baljós hagyatéka –
A kőr bubi s a szép pikk dáma liezonja
Csalódott véget ér az ódon asztalon.
2024. január 3.
* * *
2024. január/III-as változat
A kisvárosra búskomor Tél hava ontja
Halált hozó ködét. Kíméletlen hideg
Gunnyaszt a temetőn, rászáll a sírlakókra,
Az árva kalyibák faláról víz csepeg.
Macskám vackot keres, fekszik a puszta kőre,
Vakarja szüntelen rühös testét szegény,
Csatornában bolyong a vén poéta lelke,
lidérchangja ijeszt a kis zug szegletén.
A nagyharang jajong, parázslik egy hasábfa,
duruzsol üszke még, s leng az óra ingája.
Két francia, fakón poros kártyalapon,
Mely egy beteg anyó vészjósló hagyatéka,
A kőr fiú s a szép pikk úrnő liezonja
Szomorkás véget ér e fázós hajnalon.
2024. január 5.
* * *
2022-es változat
A városra dühös, bősz Eső hava ontja
Hullámokban a köd keserves hidegét
A szürkén halovány temetőkertlakókra,
S érzik a kalyibák az elmúlás szelét.
Macskám ágyat keres, hever a csempelapra,
Vakarja szüntelen rühös testét, fejét;
Csatornában bolyong egy elaggott poéta
Lelke, fázós lidérchangja halkan kisért.
Jajong a nagy harang, a füstölgő hasábfa
Felel a prüszkölő ingaóra szavára,
Míg két kártyalapon, mely zsírosan ragad
– Egy vízkóros idős hölgy baljós hagyatéka –,
A kőr bubi s a szép pikk dáma liezonja
Csalódott véget ér, csupán emlék marad.
2022. 02. 26.
* * *
2020-as változat
Eső hava. Jeges ködpára ül az ázott
temetőhalmokon. Halotthalvány lelkek
a város peremén. Minden kopár, a vágyott
otthon sivár, üres. Kihaltak a telkek.
A kőpadlón keres békés helyet a macskám,
a vézna test rühes, vakarja szüntelen.
Az agg versfaragó szelleme a csatornán
kóborol és remegve sír önkéntelen.
A nagy harang jajong, izzik egy kandalófa,
s fejhangon duruzsol, szipog a falióra,
míg egy füstös, koszos kártyapakli lapján
a csinos kőr bubi s vele a pikk királynő,
hajdani liezon, perzselte szívüket hő.
– egy vízkóros öreg hölgy vén hagyatékán.
2020. 12. 29.
Spleen (1851)
Pluviôse, irrité contre la vie entière,
De son urne à grands flats verse un froid ténébreux
Aux pâles habitants du voisin cimetière
Et la mortalité sur les faubourgs brumeux.
Mon chat sur le carreau cherchant une litière
Agite sans repos son corps maigre et galeux;
L'âme d'un vieux poète erre dans la gouttière
Avec la triste voix d'un fantôme frileux.
Le bourdon se lamente, et la bûche enfumée
Accompagne en fausset la pendule enrhumée,
Cependant qu'en un jeu plein de sales parfums,
Héritage fatal d'une vieille hydropique,
Le beau valet de cosur et la dame de pique
Consent sinistrement de lews amours défunts.
További fordítások
Spleen
(Kiss Sándor fordítása)
A városra dühös Tél zsákjából kavargó
habokban önt sötét hideget a közel
temető halovány lakóira, s az alvó
kültelkekre ködöt, halk elmúlást lehel.
Macskám sovány, rühes testét rázva a padló
csupasz kövén sivár éji vacokra lel.
Csatornákban bolyong a vén költő csavargó
lelke, s fázós lidérchangjára csönd felel.
Jajgat a nagyharang, s a füstölgő faüszkök
fejhangjai közé a náthás inga tüsszög,
míg egy kártyacsomag ragacsos közepén
– egy vízkóros anyó vészjósló hagyatéka –
a szép kőr bubi és a hű pikk dáma, épp a
köztük már tovatűnt szerelemről beszél.
* * *
Spleen
(Szabó Lőrinc fordítása)
Esőhó dühös az egész városra: lomha
urnája ködöket szomszédos temetőnk
sápadt lakóira és a külvárosokra
lucskos hideget és halandóságot önt.
Sovány teste rühét kaparva, rázogatva
macskám vackot keres a padlón; odafönt
egy költő lelke sír, vén lidérc, a csatorna
mélyén és vacogó szellemhangon köszönt.
A harang sirdogál, a náthás inga kattog,
hozzá füstös hasáb hamis kontrája pattog,
mialatt egy zsíros, vén kártyapakliban
– vizkóros nénike végzetes hagyatéka! –
egymásnak szívbeli emlékeket mesél a
szép kőr-fiú meg a pikk-dáma komoran.
* * *
Spleen
(Tornai József fordítása)
Január az egész városra feldühödve
önti urnáiból a sötét hideget
a szomszéd temetőn halványan feküvőkre
s halált arra, akit külváros köde lep.
Macskám padlón keres almot, a háta görbe,
tekergeti sovány testét, a röhöket,
a csatornán öreg költő, jár lelke föl-le,
fázós kisérteté a hangja, úgy remeg.
Csak sír a nagyharang, füstölgő fahasábok
kisérnek pattogón ingaórát, mi krákog,
míg egy kártyacsomag avas szagában itt
– vízkóros nagyanyó vészes hagyakozása –
a csinos kőr fiú s az elegáns pikk dáma
meséli komoran elmúlt szerelmeit.