Ils marchent devant moi, ces Yeux pleins de lumières,

Qu'un Ange très savant a sans doute aimantés

Ils marchent, ces divins frères qui sont mes frères,

Secouant dans mes yeux leurs feux diamantés.

Me sauvant de tout piège et de tout péché grave,

Ils conduisent mes pas dans la route du Beau

Ils sont mes serviteurs et je suis leur esclave

Tout mon être obéit à ce vivant flambeau.

Charmants Yeux, vous brillez de la clarté mystique

Qu'ont les cierges brûlant en plein jour; le soleil

Rougit, mais n'éteint pas leur flamme fantastique;

Ils célèbrent la Mort, vous chantez le Réveil

Vous marchez en chantant le réveil de mon âme,

Astres dont nul soleil ne peut flétrir la flamme!

Az élő fáklya

(Szabó Lőrinc fordítása)

Itt megy előttem ez a fénnyel teli Két Szem

s bizonnyal angyalok delejétől ragyog;

itt megy; gyémánt-tüzét mindig szememben érzem;

isteni ikrek és én is vérük vagyok.

Nehéz bűnöket és csapdákat kikerülve

A Szépség útjain nyomukban haladok;

kiszolgálnak, de én figyelek a jelükre:

élő fáklya, egész lényem a te rabod!

Drága Szemek, olyan misztikusan lobogva

égtek, mint délidőn a gyertyák: rőtlenek,

de csodás tüzüket a napfény ki nem oltja;

azok a Sírt, ti a Hajnalt ünneplitek;

lelkem új hajnalát énekelve vezettek,

csillagok, semmi nap nem árthat fényeteknek!

***

Az élő fáklya

(Tornai József fordítása)

Itt megy előttem e két nagy szem, tele fénnyel

s biztos, hogy angyali tudástól delejes;

a két égi rokon, itt megy a két fivér el,

gyémánt-tüzeiből a szemem lángja lesz.

Csapdákból s bűneim sarából menekedten,

a Szépség útjain lépteim vezetik;

szolgálom őket és ők is szolgálnak engem,

élő fáklya, szivem várja parancsaid.

Bűvös Szemek, olyan misztikusan lobogtok,

mint fényes nappal a gyertyák; perzselj, te nap,

lángjuk fantasztikus tüzét hiába rontod;

ők mondják a Halált, ti a Hajnalomat;

jártok s éneklitek lelkem föltámadását, 

nincs nap, mely oltaná fényetek ragyogását!