Le Démon, dans ma chambre haute

Ce matin est venu me voir,

Et, tâchant à me prendre en faute

Me dit: «Je voudrais bien savoir

Parmi toutes les belles choses

Dont est fait son enchantement,

Parmi les objets noirs ou roses

Qui composent son corps charmant,

Quel est le plus doux.» — Ô mon âme!

Tu répondis à l'Abhorré:

«Puisqu'en Elle tout est dictame

Rien ne peut être préféré.

Lorsque tout me ravit, j'ignore

Si quelque chose me séduit.

Elle éblouit comme l'Aurore

Et console comme la Nuit;

Et l'harmonie est trop exquise,

Qui gouverne tout son beau corps,

Pour que l'impuissante analyse

En note les nombreux accords.

Ô métamorphose mystique

De tous mes sens fondus en un!

Son haleine fait la musique,

Comme sa voix fait le parfum!»

Mindenestül

(Babits Mihály fordítása)

A Démon bús, magas szobámba

ma reggel látogatni jött

és megkisérteni kivánva

szólt: «Valld be mindenek fölött

az ezer édes, szép dolog közt

miből varázsa összenő

sötét és rózsaszin tagok közt,

melyekből áll a drága nő,

melyik a legszebb?» − S válaszoltam

a Kárhozottnak akkor én:

«Mert benne minden drága balzsam,

semmi se szebb a többinél.

«Hol kéjek intenek sereggel,

a mámor okát ne keresd:

ő elvakít, miként a Reggel,

és megvigasztal mint az Est.

«Teste finomabbszálu himzés,

sokkal nagyobb harmónia,

hogysem a gyarló, vak elemzés

figyeljen akkordjaira.

«Ó rejtelem! hogy minden érzék

általa eggyé olvadott:

lehellete zenét zenél szét,

mint hangja édes illatot!»

Nyugat, 1920