L'homme a, pour payer sa rançon,

Deux champs au tuf profond et riche,

Qu'il faut qu'il remue et défriche

Avec le fer de la raison;

Pour obtenir la moindre rose,

Pour extorquer quelques épis,

Des pleurs salés de son front gris

Sans cesse il faut qu'il les arrose.

L'un est l'Art, et l'autre l'Amour.

— Pour rendre le juge propice,

Lorsque de la stricte justice

Paraîtra le terrible jour,

Il faudra lui montrer des granges

Pleines de moissons, et des fleurs

Dont les formes et les couleurs

Gagnent le suffrage des Anges.

A váltságdíj

(Szabó Lőrinc fordítása)

Két földünk van, mély s dús ugar,

hogy váltságdíjunk megfizessük,

ezt kell hogy ássuk és töressük

az értelem vasaival;

s míg megkapunk egy árva rózsát

s néhány kalászt kicsikarunk,

az ugart sápadt homlokunk

sós könnyei szakadva mossák.

A Művészet s a Szerelem

e két föld. – S meghatni a Gazdát,

mikor majd a pontos igazság

rettentő napján megjelen:

csűr kell, búzával teli, sok s nagy,

és virág, melynek isteni

színe s formája megnyeri

szavazatát az Angyaloknak.