Dans une terre grasse et pleine d'escargots

Je veux creuser moi-même une fosse profonde,

Où je puisse à loisir étaler mes vieux os

Et dormir dans l'oubli comme un requin dans l'onde.

Je hais les testaments et je hais les tombeaux;

Plutôt que d'implorer une larme du monde,

Vivant, j'aimerais mieux inviter les corbeaux

À saigner tous les bouts de ma carcasse immonde.

Ô vers! noirs compagnons sans oreille et sans yeux,

Voyez venir à vous un mort libre et joyeux;

Philosophes viveurs, fils de la pourriture,

À travers ma ruine allez donc sans remords,

Et dites-moi s'il est encor quelque torture

Pour ce vieux corps sans âme et mort parmi les morts!

A víg halott

(Szabó Lőrinc fordítása)

Valami jó, kövér, csigákkal telt helyen

mély árkot ások a föld puha humuszába,

hol vén csontjaimat kiteregethetem

s felejtek s aluszom, mint a vízben a cápa.

Ne legyen se sírom, se végrendeletem!

S mintsemhogy a világ könnyét kérjem hiába,

inkább hollók raját hívom, elevenen,

hogy csak hasítsanak szennyes hullám husába.

Óh férgek! süket és vak barátaim, egy

szabad és víg halott keres benneteket,

élveteg bölcselők, rothadás nemzedéke.

Roncsomon át meg át nyugodtan kússzatok,

s mondjátok: várhat-e újabb kínokra még e

vén, holtak közt kimúlt, lélektelen halott?

A víg halott

(Paál Zsolt fordítása)

Ha a föld zsíros és csigák tenyésznek rajt,

sötét gödröm rögös vén föld alá ásom,

hol csontom nem érzi börtönnek a talajt,

s álmatlan alszom lent, mint cápa a sodráson.

Nem akarok se sírt, se testamentumot!

Nem kérem a világ szánalmát s könnyét sem!

Inkább holló tépje hullám, mely rossz volt és unott,

és hagyja hátra majd bűzben és véresen.

Ti férgek, híveim, siket és vak népek!

Szabad halottként most vígan hullok közétek!

Kéjvágyók és bölcsek, romlásom összes sarja!

Hasadt húsom alatt ti fúrjatok utat ott!

S feleljetek, van-e kín mely fájóbban falja

tetemem, mely holtak közt mélyebben halott!