À la très chère, à la très belle

Qui remplit mon coeur de clarté,

À l'ange, À l'idole immortelle,

Salut en l'immortalité!

Elle se répand dans ma vie

Comme un air imprégné de sel,

Et dans mon âme inassouvie

Verse le goût de l'éternel.

Sachet toujours frais qui parfume

L'atmosphère d'un cher réduit,

Encensoir oublié qui fume

En secret à travers la nuit,

Comment, amour incorruptible,

T'exprimer avec vérité?

Grain de musc qui gis, invisible,

Au fond de mon éternité!

À la très bonne, à la très belle

Qui fait ma joie et ma santé,

À l'ange, à l'idole immortelle,

Salut en l'immortalité!

Himnusz

(Szabó Lőrinc fordítása)

Aki legdrágább, aki legszebb,

aki fény bennem, ragyogó,

az örök bálványnak, a szentnek;

üdvözlet, örökkévaló!

Úgy árad szét az életemben,

mint sóval átjárt levegő,

ő az öröklét vágya bennem,

kiolthatatlan szomjam ő.

Örökfriss illatpárna, amelytől

édesül egy drága szoba,

felejtett tömjénkupa, amelyből

fűszer száll egész éjszaka:

hogy fejezzelek ki szavakban,

rombolhatatlan szerelem,

öröklétemben láthatatlan

pihenő gazdag ámbra-szem?!

Aki legdrágább, aki legszebb,

aki fény bennem, ragyogó,

az örök bálványnak, a szentnek;

üdvözlet örökkévaló!