Novis te cantabo chordis,

O novelletum quod ludis

In solitudine cordis.

Esto sertis implicata,

Ô femina delicata

Per quam solvuntur peccata!

Sicut beneficum Lethe,

Hauriam oscula de te,

Quae imbuta es magnete.

Quum vitiorum tempegtas

Turbabat omnes semitas,

Apparuisti, Deitas,

Velut stella salutaris

In naufragiis amaris.....

Suspendam cor tuis aris!

Piscina plena virtutis,

Fons æternæ juventutis

Labris vocem redde mutis!

Quod erat spurcum, cremasti;

Quod rudius, exaequasti;

Quod debile, confirmasti.

In fame mea taberna

In nocte mea lucerna,

Recte me semper guberna.

Adde nunc vires viribus,

Dulce balneum suavibus

Unguentatum odoribus!

Meos circa lumbos mica,

O castitatis lorica,

Aqua tincta seraphica;

Patera gemmis corusca,

Panis salsus, mollis esca,

Divinum vinum, Francisca!

Franciskám dicsérete

(Szabó Lőrinc prózafordításában)

Énekelni foglak új húrokkal

óh újszerüség, aki játszol

szívem magányában.

Légy koszorúkkal borított,

óh gyönyörüséges nő,

ki feloldod a bűnöket!

Mint jótékony Léthét,

csókokat merítek belőled,

ki mágnessel vagy telítve.

Mikor a bűnök vihara

minden ösvényt összezavart,

megjelentél, Istenség,

mint üdvösséges csillag

a keserű hajótörésekben…

Oltárodra akasztom szívemet!

Erény telt medencéje,

örök ifjúság forrása,

add vissza a néma ajkak szavát!

Ami mocskos volt, elégetted;

ami durva, kisimítottad,

ami ingó, megerősítetted!

Éhségemben raktáram,

éjemben lámpásom,

vezess mindig helyesen.

Adj most erőt az erőmhöz,

édes illatokkal kenetes

enyhe fürdő!

Ragyogj ágyékom körül,

óh szűziesség páncélja,

szeráfi vízbe mártott.

Te gyöngyökkel ragyogó tál,

sós kenyér, puha étel,

isteni bor, Franciska!