Si par une nuit lourde et sombre

Un bon chrétien, par charité,

Derrière quelque vieux décombre

Enterre votre corps vanté,

À l'heure où les chastes étoiles

Ferment leurs yeux appesantis,

L'araignée y fera ses toiles,

Et la vipère ses petits;

Vous entendrez toute l'année

Sur votre tête condamnée

Les cris lamentables des loups

Et des sorcières faméliques,

Les ébats des vieillards lubriques

Et les complots des noirs filous.

Temetés

(Szabó Lőrinc fordítása)

Ha egy nyomasztó, komor estén

valami öreg rom megett

irgalomból egy jó keresztény

elássa dicső testedet,

mikor a szűzi csillagok már

lehúnyják fáradt szemük: a

sírodon hálót szőve pók jár

s ott kölykezik a vipera:

egész éven át hallgatod majd

átkos fejed fölött a sok jajt,

farkascsordák keserveit

s éhes boszorkányok dalát és

öreg kéjencek kacaját és

sötét zsiványok terveit.